Gálffy Kálmán (szerk.): Emlékkönyv a Füzesgyarmati Unitárius Egyházközség megalakításának és templomépítésének emlékére (Szeghalom, 1904)

— 27 —

~,,a magyarok Istene“ — összhangban van és lehet azzal a Teremtővel, akit mi mint jámbor keresztények áldunk és diesőitünk.

Ami pedig engemet illet, csakugyan el nem fojtható lelki szükségletnek teszek eleget, amikor e szent helyről hazafiságra buzditlak titeket. Legyen ez a kedves kis templom a hazafiság védőbástyája! Oly törekvés ez, amely magától értetődik. Hiszen ami kicsiny tornyunkban is az a trikolor leng, amely után a magyar honfi lélek vágya száz halál közt menne biztos győzelemre. Hiszen az édes honi nyelv bűbájos zengzete csendül meg imáinkban és énekeinkben, zsoltárainkban és beszédeinkben. Gyermekeink az anyalejjel együtt szivják be a haza lángoló szeretetét. Ezt óhajtjuk tovább ápolni és fejleszteni az iskolákban, hol a megdicsőült ősök lelkesítő példáján tanuljuk megbecsülni az igazán szép és nemes emberi jellemet s eljárva az ő bemohosult sírjaikhoz, „gyújtunk a régi fénynél uj szövétneket.“

Ily szép és dicső múlt ezredéves mesgyéjén s egy uj ezredév derengő hajnalán sok és nagy a feladat, mely hazánk boldogitása érdekében megoldásra várakozik. Ki tudja, mit rejt-takar előlünk „a jövendő sivatag homálya?“ Tartsunk össze, ha öröm és dicsőség napja kél felettünk! Tartsunk össze, ha szégyen és megaláztatás sötét éjszakája nehezedik vészterhes felhőként imádott hazánkra 1

Amiképen egyek vagyunk Isten dicsőítésében, minden szép, jó és igaz ápolásában és terjesztésében, legyünk egyek a hazaszeretetben is. „Életünket és vérünket— a hazáért!“ . . . „Hazádnak rendületlenül légy hive, oh magyar!“ . . .

így száll e hajlékra Istennek áldása. így kisér mindnyájunkat az ő áldó és megszentelő igaz kegyelme. így leend boldog és szabad, nagy és független, ami édes hazánk, Ma. gyarország. Úgy legyen ! Amen.