Gálffy Kálmán (szerk.): Emlékkönyv a Füzesgyarmati Unitárius Egyházközség megalakításának és templomépítésének emlékére (Szeghalom, 1904)

Templomszenteléskor.

1903. nov. 8.

Isten háza.

(Alkalmi beszéd.*)

Alap-ige : „— — Lakóházat csinálék néked, oly helyet, melyben lakozzál mindörökké".

2. Krónika VI. 2.

•

Volt idő, amikor az emberek künn a mezőn felütött sátrakban laktak. Istenok számára is szent sátort építettek s azt hitték, hogy az Istent is egyik helyről a másikra magukkal vihetik.

Később, amikor az életadó folyóvizek mentén állandóan letelepedtek s a polgáriasult viszonyok között maguknak állandó lakóházakat építettek, — maradandóbb jellegű alkotásokkal tisztelték meg az ő isteneiket. Az ó-kori építészetnek remekei azok a templomok, amelyek ma még romjaikban is magukkal ragadják a képzeletet. Ezek között fényben és kiterjedésben nem sok vehette fel a versenyt Salamon templomával, melyről a buzgó épifő méltán inondhatá: „Lakóházat csinálék néked, oly helyet, melyben lakozzál mindörökké“.

Ez a szerény hajlók, melyet ti, kedves Atyámfiái I a saját erőtökön, önönmagát dicsérő áldozatkészséggel, építettetek, méreteire nézve eltörpül a Salamon templom mellett. De azért, ami hitünk és meggyőződésünk szerint, nem kevésbbó Istenháza és lakóhelye. A ti lelketeknek hő vágya teljesül, amikor ezt az uj Siont — úgy az erdélyi, mint az angol és amerikai hitrokonok buzgó érdeklődése mellett — ami szeretve tisztelt főpásztorunknak megbízásából fölszenteljük és átadjuk a közhasználatnak.

Jelöljük meg tehát ez ünnepélyes alkalommal azokat az irányelveket, amelyeknek hirdetésére épült ez a kedves kis templom. Adjunk kifejezést azoknak a vágyaknak és remények* Tartotta Józan Miklós, budapesti unitárius esperes.