Gálffy Kálmán (szerk.): Emlékkönyv a Füzesgyarmati Unitárius Egyházközség megalakításának és templomépítésének emlékére (Szeghalom, 1904)
— 23 nek, amelyek ehhez a hajlékhoz, mint Isten házához fűződnek ! S e végett a mi lelkünk mélyéből kivánjuk, hogy ez a templom legyen mindörökké : I. Az Ur dicsőségének hajléka, II. A tiszta erkölcs őre és III. A hazafiság védőbástyája. Amig ezekről elmélkedem, ajándékozzatok meg becses figyelmetekkel. I. Az Ur dicsőségének hajléka — az apostol szerint 1— az emberi kebel. A bölcs előtt, a nagy természet végtelen birodalma. A hűség angyala pedig a családi szentélyt is az Ur dicsőségének hajlékává avatja. Van hát elég templom ezen a világon. És mi mégis templomot építettünk, holott jól tudjuk azt is, hogy az Isten, a mi Istenünk, „nem lakozik kézzel csinált templomokban.“ Templomot építettünk. Azért, hogy annak alapja jelezze az állhatatosságot, amelylyel az ember Jézus Krisztus örök evangéliumához ragaszkodunk. Azért, hogy e szent falak mutassák az összetartást, amelylyel szent ügyünk diadalát biztosíthatjuk. Azért, hogy ennek világos ablakai bebocsássák az igaz világosságot minden oldalról s egyúttal visszatükrözzék azt az igazi boldogságot, amely ami keblünket megelégedéssel tölti el. Azért emeltünk templomot, hogy annak égre néző tornya irányítsa a mi tekintetünket a szabad eszmék és fenkölt gondolatok tisztult és emelkedett világába. Ez a templom csak külső jelképe annak a templomnak amelyet mindannyian önönraagunkban építünk. És amiképen egész életünket az isteni félelem, mint igaz bölcseség, derengő sugára vezérli, úgy itt e helyen is első és legszentebb az Ur neve és dicsősége. Itt telik be lelkünk azzal a szent örömmel, melynek lángja olthatatlanul lobogott hajdan a Horeb hegyén égő csipkebokorban, mely előtt áhítattal rebegheté vala a népszabaditó és törvényadó: „Egy az Isten és Mózes az ő prófétája!“ Itt fogja el egész lényünket az a ki se magyarázható vágy és rajongás, amelylyel az igazhitű mozulmán a szent város felé tekint, miközben egy világot meghóditni kész bizonyossággal hirdeti: „Egy az Isten és Mohammed az ő prófétája!“ ... Nekünk is van Istenünk, „amaz Atya, kiáltal vannak mindenek
