Pozsonyi Szentmártoni Kálmán: János Zsigmond erdélyi fejedelem élet- és jellemrajza (Székelykeresztúr, 1934)
János Zsigmond Izabella gyámsága alatt
42 király kedvessége kellemesen érintette János Zsigmondot és Izabellát.1 A kis családi örömök mellett elég aggodalmat okozott Izabellának a török, a moldovai vajda betörése, de talán legtöbbet maga Fráter György. Fráter György előtt Magyarország egységesítése lebegett, de miután látta, hogy Ferdinánd gyengesége s a szűklátkörű német birodalmi politika miatt nem tudta azt megvalósítani, most eddigi tervét megváltoztatta s János Zsigmond, mint választott magyar király uralma alatt próbálta meg az ország egyesítését. Erre kedvező volt a pillanat, mert a tiszai részek megszerzésével e területeken lakó Ferdinánd párti főurak közűi mind többen és többen pártoltak János Zsigmondhoz, úgy, hogy a főnemesség s a nép közhangulata is általánosan mellette volt, de az ország egyesítése még sem sikerűit, mert a szultán nem egyezett bele, nem bízott Fráter Györgyben. Azt hitte, hogy ezen új terv mellett egészen más dolog lappang.3 A szétszakadozott Magyarország területén a János Zsigmond fejedelemségében levő terület volt aránylag a legnyugodtabb. Zavartalan nyugalmát Fráter Györgynek köszönhette, aki ügyes politikájával a törököt távoltartotta Erdélytől, másfelől azonban, amint láttuk, az ország egyesítésére is gondolt. Rendezte az ország közigazgatását, pénzügyi viszonyát, a honvédelmet, mely a hadfölkelésre volt alapítva. Erős kézzel még a kiváltságos székelyeket is rá tudta venni, hogy az ország szükségleteire ők is megfelelő adót fizessenek.1 A későbbi időkben annyiszor lázadozó székelység Fráter életében, a barát politikájának valósággal támogatója volt.5 Széleskörű tevékenysége folytán a barát mindig a hatalmat a kezében tartotta s a királynéval szemben mindjobban éreztette korlátlan hatalmát, udvartartására mind kevesebbet adott s kényszerítette a királynét, hogy fiát ő maga oktassa. Ez ugyan nem rettenetes kívánság egy anyától, de a barát egyebekben is ridegségével anynyira ment, hogy a királyné Fráter György megbuktatására szövetkezett Petroviccsal, de újra a barát maradt a győztes. 1. Veress: i. m. 255. 1. — 2. U. o. 263. 1. — 3. Érd. Orszgy. Emi I. k. 201. 1. Lukinich: i. M. 54. 1. —4. Lásd: a székelyek 1543—1545., 1546., 1540, 1549. évi adózásál: A Székely Krónika Tört.Tár. 1880. évf. 638. 1. — 5. Acsády: i. m. 260-261. 1.
