Pozsonyi Szentmártoni Kálmán: János Zsigmond erdélyi fejedelem élet- és jellemrajza (Székelykeresztúr, 1934)
János Zsigmond korának vallásügyi viszonyai
331 A fejedelem maga szentesítette az unitáriusok ellen hozott medgyesi országgyűlési határozatot, bár azt nem szive szerint tette, hanem csak politikából, melyhez házassági ügye adja meg a teljes magyarázatot. János Zsigmond már unitárius, de a külföldi uralkodók előtt ez nagy bűn volt, mert ezek előtt János Zsigmond nemcsak eretnek hírében állott, hanem egyenesen azt hirdették róla, hogy törökké lett s most, mikor nősülni szándékozott, nem akarja magát unitáriusnak vallani, nehogy ezzel ártson házassági ügyének. Az unitáriusok üldözésére hozott medgyesi országgyűlési határozat tehát inkább a külföldnek készült s csak diplomatikusan leplezni akarta János Zsigmond házassági célját. Épen ilyen alaptalan Pokolynak az az állítása, hogy János Zsigmond cenzúrát hozott be Erdélybe. Tény, hogy a fejedelem utasítására Csáky Mihály 1570. febr. 15-én egy levelet intézett Méliushoz, melyben meginti Méliust az általa kiadott „gúnyversekért, szidalmakkal telt könyvekért“ s figyelmezteti, hogy ezután ne adjon ki semmiféle munkát „az egyház bírálata és jóváhagyása, vagy őfelsége engedélye nélkül“.1 Ez korántsem volt cenzúra a fejedelem részéről, hisz János Zsigmond uralkodása alatt vallásos érzelmeinek nyilvánításáért soha senki sem szenvedett, de gátat akartak vetni a megbotránkoztató piszkolódásoknak, amelyeknek Mélius volt a mestere. Találunk ugyan olyan feljegyzést is, hogy János Zsigmond alatt egyes családok nem gyakorolhatták szabadon vallásukat, továbbá, hogy a csíkiaknak az unitárius vallásra térését erőszakkal is megpróbálta,1 2 de ennek nincs semmi történeti alapja, sőt épen a katholikus Nagy Szabó Ferenc állapítja meg krónikájában, hogy János Zsigmond vallási téren nem erőszakoskodott.3 Viszont számtalan esetet lehet felhozni arra, hogy katholikusokat, lutheránusokat, reformátusokat egyformán védte s törvényes jogaikba visszahelyezte. Birtok adományozásban nem ismert valláskülönbséget, hanem csak az érdemet kereste. A fejedelmi tanácsban voltak katholikusok s reformátusok is. 1. Lásd a levél ide vonatkozó részét közölve: Pokoly: i. m. 232. 1. — 2. Kisbaconi Benkő Károly: Csík, Gyergyó és Kászon leírása. Kolozsvárt, 1853. 94—96. 1. A várdotfalvi határban levő állítólagos csatának nincs semmi történeti bizonyítéka. — 3. Nagy Szabó Ferenc: Krónikája. Érd. Tört. Adatok. 1. k 28. 1
