Pozsonyi Szentmártoni Kálmán: János Zsigmond erdélyi fejedelem élet- és jellemrajza (Székelykeresztúr, 1934)
János Zsigmond korának vallásügyi viszonyai
a magyarországi részeken egy kálvinista népmozgalom, forradalom támadt, melynek vezére egy nagybányai jobbágy, Karácsonyi György volt, akit más névvel „fekete ember“ melléknévvel neveztek. A pórnép csúfos leverése nem növelte Mélius tekintélyét,1 ami pedig apadóban volt, mert mióta János Zsigmond a váradi disputáció alkalmával nyíltan unitáriusnak mutatta magát, Magyarországon is sokat meghódított az Erdély felől oda áramló világosság. Mélius, hogy ezt ellensúlyozza, bár jól tudta, hogy mind az erkölcsi, mind a térhódítás sikere az unitáriusoké, a maga győzelmét kezdte hirdetni, sőt arról is beszélt, hogy János Zsigmond tulajdonképen kálvinista érzelmű, amint azt neki meg is mondta a fejedelem a nagyváradi disputáció alkalmával. Tény az előadottakból is, hogy a fejedelem csakugyan tárgyalt négyszemközt Méliussal, akit valószínűleg meg akart nyerni az unitárizmusnak s a fejedelem előtt Mélius másképen is beszélhetett, mint ahogyan másnap viselkedett s talán ezen a kétszínűségen bosszankodva zárta be János Zsigmond olyan gyorsan a nagyváradi disputációt. Hogy János Zsigmond akkor nem volt krypto-kálvinista, azt Mélius nagyon jól tudta, hisz már a nagyváradi disputáció előtti évben (1568. jan. 8-án) imájában arra kérte Istent, hogy: „hozza hátra Dávid Ferenc eretnekségéből a keresztény fejedelmeket“.2 Pokoly úgy találja, hogy a kálvinista népmozgalom hatása alatt maga János Zsigmond is megelégeli az újítást s maga vet gátat, „hogy a fák az égig ne nőjjenek" s ebben találja Pokoly a medgyesi országgyűlés reakciónárius szellemét is,3 holott annak egészen más oka volt. A váradi zsinat után János Zsigmond 1570. január 1-re országgyűlést hívott Medgyesre. Amint láttuk, az unitáriusok diadala teljes volt a váradi zsinaton, de azért törvényesítését mégsem terjesztették az országgyűlés elé, sőt a medgyesi országgyűlés úgy határozott, hogy „efféle káromlásokat és eretnekséget“ nem tűrnek meg az országban s azoknak „mind authorait, mind hirdetőit“ megbüntetik.4 Ez a határozat, sem az eltiltás, sem a büntetés formájában nem egészen határozott. 1. Kanyaró: Dávid F. Kér. Magv. XLI. évf. 156. 1. Kanyaró a pórnép lázadásának okát Mélius uszításaiban látja. — 2. Kanyaró: Dávid F. i. h. XLI. évf. 157. 1. — 3. Pokoly: i. m. I. k. 231—32.1. — 4. Érd. Orszgy. Emi. II. 368.1. 330
