Pozsonyi Szentmártoni Kálmán: János Zsigmond erdélyi fejedelem élet- és jellemrajza (Székelykeresztúr, 1934)
János Zsigmond korának vallásügyi viszonyai
295 közel egykorú krónikás szerint Kálmáncsehi: „aval kellette magát a tudatlan paraszt közönségnek, hogy ő néki bár ne légyen drágább köntössé, hanem csak a ki száz pénzt érjen, mert úgy mond nem illik apostoli embernek a drága ruha; esmét: ő néki fizetése csak annyi légyen, hogy légyen mit enni és innia. Azt a község megértvén az olcsó prédikátort, két kézzel kapták minden tudományával“.1 Az is tetszett a népnek, hogy Kálmáncsehi vallását „magyar vallásnak“ nevezte, mert a magyarországi részeken már sokan fogadták el a Kálvin hitvallását. Kálmáncsehi a keresztényszabadságot úgy értelmezte, hogy keresztelő edénynek jó a sertésvályú s pince is jó templomnak2 s a szekták módjára bárkinek megengedte az igehirdetést. Kálmáncsehi az úrvacsora kérdésben Zwingli jelképes magyarázatát tanította. Kálmáncsehi gyors sikereit elsősorban Petrovicsnak köszönhette, de az is előnyére volt, hogy a német lutheranizmustól idegenkedő magyarok közül tömegesen csatlakoztak a „magyar vallásihoz, különösen, miután Ferdinándnak 1551—56-ig tartó nyomasztó uralma megérlelte azt a gondolatot, hogy az erdélyiek politikai függetlenségüket csak úgy építhetik ki, ha szakítanak a Habsburgokkal s az ezzel egyet jelentő katholicizmussal. Kálmáncsehi a kiváló Dávid Ferenc hóstáti hallgatóiból Kolozsvárott sokat elhódított s ezért Dávid Ferenc felvette a harcot Kálmáncsehi ellen. A katholikusok üldözése mellett most már a protestáns egyházak között is torzsalkodás volt és szükségessé vált, hogy a már több országgyűlésen elhalasztott vallásügyet az 1557. jun. 1 — 10. tartott tordai országgyűlés beható tárgyalás alá vegye. Bármilyen nagy különbség volt is Luther és Kálvin felfogása között, azt hitték, hogy ki tudják egyeztetni az ellentéteket, tudniillik mindenik titokban arra gondolt, hogy a másik elismeri az ő álláspontját s áttérnek. Heves irodalmi vitát tartanak, mielőtt azonban a vitatkozásra a zsinatot összehívták volna, a szászok, Szebenben (1557. jan. 13.) végleges formát adtak egyházuknak, superintendest választottak s végleg Wittenberghez csatlakoztak. 1. Borsos S. krónikájában Nagy Szabó Ferenc feljegyzése. Erdélyi Töri. Adatok. 1. 34. I. — 2. Kanyaró Ferenc : Dávid Ferenc. Keresztény Magvető. XU. évf. 5. sz.
