Pozsonyi Szentmártoni Kálmán: János Zsigmond erdélyi fejedelem élet- és jellemrajza (Székelykeresztúr, 1934)
János Zsigmond korának vallásügyi viszonyai
í E harcok között Novicampianus Albert, János Zsigmond nevelője, a katholicizmust vette védelmébe. A tordai országgyűlésre megint egy hatalmas ,,Apológiát“ adott be,1 ajánlva ezt is János Zsigmondnak. Novicampianus ebben a munkában cáfolta a protestáns felekezetek hittételeit, de kevés eredménnyel, bár a munkát gondosan terjesztették. Novicampianus egyebet nem érhetvén el, most már főcéljának azt tekintette, hogy a királynét és János Zsigmondot a katholikus hitben megerősítse és megtartsa. Petrovics támogatása következtében a kálvinizmus anynyira megerősödött, hogy bár az országgyűlésen a lutheránusok voltak többségben, mégis kénytelenek voltak a bevett vallások közé a reformátust is felvenni: „mindenki azt a hitet követheti, amelyet akar, a régi vagy új szertartásokkal, csakhogy az új hit követői ne bántalmazzák a régi hit követőit“.2 Az 1557-iki tordai országgyűlésnek ez a határozata, mely kimondja a teljes vallásszabadságot, nemcsak az erdélyi reformáció fejlődés történetében fontos, hanem példátlan a reformáció történetében, egy nagy világtörténelmi jelentőségű esemény, mert az egész világon Tordán mondták ki legelőször a vallásszabadságot. Izabella s még ekkor János Zsigmond is buzgó katholikusok, de nem tiltakoztak a tordai országgyűlés határozata ellen, ami azt mutatja, hogy magasabb képességükkel teljesen megértették a kor szellemét, de előttük nem is lehetett új a vallásdolgokban való szabadelvüség, mert Lengyelországban is az ők ottlétük idejében mondották ki, hogy „minden nemes ember olyan vallást fogadhat el s házában olyan istentiszteletet tarthat, amilyen lelkiismeretével megegyezik, csak az a Szentiráson alapuljon“.3 A tordai országgyűlésen azt is elrendelték, hogy tartsa-1. „Apologia Alberti Novicampiani pro catholica fide et doctrine de Veritate Corporis Christi Jesu in Eucharistia, de caeterisque sacramentis. In Transylvania Tordae in comitiis Anno Christo nato M. D. L. VII. Oblate, Cracoviae 1559“. Joanni Sigismundo Hungáriáé et Transylvaniae regi designato. Lásd még: Szamosközy: i. m. XXX. k. 1. 1. —2. Erd. Orszgy. Eml. 11. k. 21. I. — 3. Jakab Elek : Magyar-lengyel unitárius érintkezése a XVI—XVII. században. Századok, 1892. évf. 300. 1. (Gr. Krasinski V. nyomén.) és Veress E.' í. m. 440. 1, 296
