Pozsonyi Szentmártoni Kálmán: János Zsigmond erdélyi fejedelem élet- és jellemrajza (Székelykeresztúr, 1934)
János Zsigmond korának vallásügyi viszonyai
292 egyéb lovam azoknál, — írta 1553. nov. 8-án Somkerékről Nádasdyhoz, — az kiken Zalából idejüttem ez tündér-országba“.1 A XVI. században Nyugaton megnyilvánult fanatizmus Erdély felé közeledve, mintha állandóan gyöngült, szelídült volna. Erdélyben, sem katholikus, sem protestáns részről nem találunk olyan túlzásokat, mint a nyugati államokban. Törvényeink szelleme a kath. egyháztól való elszakadás után sem mutat kegyetlenséget. Még a szigorúbb intézkedések mellett is meghagyták a törvények, hogy a külömböző felekezetek egymással szemben kölcsönös türelemmel, szelídséggel legyenek, egymást ne gyalázzák és ne szidalmazzák.2 Ha valamelyik egyház megsérti a másikat, ebben az ügyben a vajdai szék mond ítéletet. Az 1556-ik év nevezetes Erdély történetében. Izabella és János Zsigmond az egész nemzet osztatlan örömére vissza jőnek Lengyelországból s újra folytatódik a független, önálló erdélyi fejedelemség felépítésének munkája. A politikai élet függetlenségre törekvésével a vallásszabadság elve karöltve járt. Az új egyházak demokratikus szervezetükkel a politikai alkotmányba is szabadelvüséget vittek be és viszont a sajátos politikai helyzet tette lehetővé, hogy a lelkiismereti szabadságnak, a politikai szabadság ikertestvérének tulajdonképeni szülőföldje Európában, a két „malomkő“ közötti küzdelmeinek idején, a kis Erdélyország lett. Erdély szabadelvüségben túlszárnyalta Németországot, a reformáció egyik szülőhazáját. Ebben nagy része van a legnagyobb magyar reformátornak: Dávid Ferencnek, aki „titáni“ alakjával az európai szellem történetében méltán sorakozik Luther és Kálvin mellé és bizonyos tekintetben föléjük. Dávid Ferenc a wittenbergi egyetemről való hazajövetele után, kezdetben péterfalvi plébános, de nemsokára áttér a kath. egyházból a lutheránusba. Ekkor tájban, 1553-ban, Kolozsvárra érkezett az olasz hittudós Stancaro, Petrovics udvari orvosa s nyíltan hirdette, hogy Krisztus csupán csak emberi természettel bír, Szent Pál ama szavaira hivatkozván: „Egy a közbenjáró, Isten és emberek között, az ember Jézus Krisztus". 1. Veress E.: i. m. 409—410 I. — 2. Érd. Orszgy. Emi. 1 466. és Jakab E : i. m. 221. 1.
