Pozsonyi Szentmártoni Kálmán: János Zsigmond erdélyi fejedelem élet- és jellemrajza (Székelykeresztúr, 1934)
János Zsigmond korának vallásügyi viszonyai
291 dai országgyűlésen a lelkiismereti szabadság szellemében kimondták, hogy a katholikusok és evangélikusok egymás iránt kölcsönös türelemmel viseltessenek, egy vallási felekezet se bántsa a másikat s ahol, mint Udvarhelyen, volt összeütközés a templom és prédikálás miatt, ott igyekeztek békés szellemben intézkedni.1 Castaldo zsarnokoskodása idején a magyar társadalom lelki és anyagi válságba jutott s akkor igen nagy szolgálatot tett Heltai hitet adó és hitet erősítő munkássága.2 A protestáns írók „a hitetlenség helyébe igaz hitet, a fényűző, tobzódó élet helyébe mértéktartó, józan, takarékos életet akartak támasztani.“ Heltai a részegséget tartja a legnagyobb veszedelemnek; ebből származik a legtöbb baj. Feltárja a részegségnek, ennek az iszonyatos nagy bűnnek lényegét s célja, hogy az emberek ettől megszabadulva, „az Úristennek parancsolatja és kévánsága szerint éljenek“.’ Heltai 1553-ban már csak a magyar reformáció apostola s mint mondja: „a tisztességes magyar nyelven gyűjtötte össze az isteni igazság summáját az együgyű magyar gyermekek és ifjak számára.“4 Castaldo kivonulása után Ferdinánd Dobó Istvánt és Kendy Ferencet nevezte ki erdélyi vajdákká s lelkűkre kötötte a katholikus vallás védelmét, de Kendy Ferenc, mikor az 1553. július 13-án tartott tordai országgyűlésen az esküt letette, nem esküdött meg a szentekre s arra sem, hogy a lutheránusokat üldözni fogja, hanem az evangélium szerinti hit védelmére,iJ s ezért benne a protestánsok hatalmas védőre találtak. Dobóval együtt jött be Bornemisza Pál veszprémi püspök, mint újonnan kinevezett erdélyi püspök. Bornemiszának kettős megbízatása volt, egyik a protestantizmus terjedésének megakadályozása, a másik, hogy János Zsigmond pártját, melynek az volt a cálja, hogy Izabellát és János Zsigmondot Lengyelországból visszahozzák, letörje. De egyik sem sikerült Bernemiszának, mert a „Kéncses Érdélben“ nem jutott elég anyagi segítséghez céljainak megvalósítására. „De még énnekem sincs 1. Érd. Orszgy. Emi. I. 362. és 411. 1. — 2. Lakos: i. m. 10. 1. — 3. Czóbel Ernő : Heltai Gáspár dialógusa a részegségről és tobzódásról: 1552. 9, 24. és 45. 1. — 4. Lakos: i. m 9. 1. - 5. Érd. Orszgy. Emi. I. 448—50.1.
