Pozsonyi Szentmártoni Kálmán: János Zsigmond erdélyi fejedelem élet- és jellemrajza (Székelykeresztúr, 1934)
János Zsigmond korának vallásügyi viszonyai
288 Az 1545. tordai országgyűlés ezen határozata azért nevezetes, mert az volt az első vallási törvény, amelyet Erdélyben hoztak s bár a reformációt csak a városokra nézve ismerte el, mégis ez az első lépés a vallási szabadelvüség további felépítéséhez s ezzel kezdi meghozni Erdély a vallásszabadság terén európai jelentőségű határozatait.1 Mikor az erdélyiek látták, hogy Erdély sajátos helyzete miatt Fráter György sem tud semmit tenni a reformáció terjedése ellen, a reformáció hívei még nagyobb buzgalommal terjesztették az új hitet s a szász városok, köztük Kolozsvár is befogadta Isten igéjét. Majd 1545-ben a szászok egységesen elfogadták az ágostai hitvallást s kimondták, hogy egyesülten egy püspökség alatt szervezkednek. Az 1547-iki szász gyűlésen 19 pontban összefoglalták a lutheránus egyház szervezetét, hitéletét, oktatás ügyét és kimondták, hogy minden szász helyiség tartozik egyházi ügyeit a kiadott „Reformatio“ szerint rendezni.2 Honter munkásságának Brassó volt a központja, de hatása érezhető volt egész Székelyföldön, ahol a nép őt Henter Jánosnak hívta. A hagyomány szerint nemcsak a háromszéki, hanem az udvarhelymegyei reformáció terjedését is Brassó hatásának tulajdoníthatjuk.3 Gyalui Torda Zsigmond már 1545. dec. 25-én értesíti Melanchton Fülöpöt a hitújítás örvendetes terjedéséről a török által bírt területen s a török foglalást ebből a szempontból Isten kiváló jótéteményének mondja. Erdélyről szólva megemlíti, hogy a Székelyföld egy kis részét és Gyulafehérvárt4 kivéve, mindenütt elfogadták az új vallást.0 Előbb a szász s azután a magyarlakta területeken is terjed a reformáció. Először 1544. óta Kolozsváron, majd a Székelyföldön, kivéve Csikmegyét, ahol a csiksomlyói ferencrendi szerzetesek gátat vetnek a reformáció terjedésének, továbbá Háromszékmegye egyes részeit, Maros-1. Érd. Orszgy. Emi. I. 196-9. és Gagyi: i. m. 34. 1. — 2. Reformatio Ecclesiarum Saxonicarum in Transilvania“. Teutsch: i. m. 245. és Jakab E: i. tn. 215. 1. — 3. Dr. Lakos: Heltai G. 3. 1. — 4. Kálmáncsehi és Csáky Mihály áttérése igazolja, hogy 1545-ben már Gyulafehérváron is hódított a reformáció — 5. Gyalui Torda Zsigmond levele Melanchton Fülöphöz. Monumenta ecclesiastica. Egyh. tört. emlékek a magyarországi hitújítás korából. Szerk. Karácsonyi—Kollányi—Lukcsics IV. k. 448—531 Lásd még: Baromlaki Albert értesítését. Szász-Beszterce, 1546. U, o. 521. 1.
