Pozsonyi Szentmártoni Kálmán: János Zsigmond erdélyi fejedelem élet- és jellemrajza (Székelykeresztúr, 1934)

Állami-, anyagi- és társadalmi élet János Zs. korában

271

kimondja, hogy a birtok elvesztésének terhe alatt megtiltja ilyen vámok felállítását.1

A fejedelem jövedelmét képezték még az arany és ezüstbányákból befolyt haszon. Az aranyat csak a kincstári váltóházakban lehetett beváltani. A sóbányászást a sókamarák intézték. Ilyenek voltak János Zsigmond idejében: Tordán, Deésen, Vízaknán, Széken, Kolozson és Görgény-Szentmártonban.2

Az 1567-ik évi gyulafehérvári országgyűlésen panaszkodik János Zsigmond, „hogy a sókamarák jövedelmei igen megcsökkentenek volna, az okból, hogy a sókat igen nagyon szokták vágni az kamarákon“.8 Erre az országgyűlés azt határozta, hogy „őfelsége az országbeli sókamarát bízná egy jámbor főszemélyre .. . Azon gondviselő főembernek adja Őfelsége a sóvágásnak igaz mérték szerint való formáját, kinél se kisebben, se nagyobban ne vághassa a sót“.4

A nemesek régi szokás szerint ház szükségleteikre ingyen sót kaptak. Az 1562-iki segesvári országgyűlés kiterjeszti ezt a kedvezményt a székely főnépek és lófőkre is.r> János Zsigmond 1568. febr. 13-án kiadott rendeletében ismét elrendeli, hogy a székely előkelőknek és lófőknek az ingyen sót kiszolgáltassák s csak a sóvágás díját fizették és némi ajándékot adtak a sókamarásoknak.6 A székely köznépnek azonban a mindennapi használatra is meg kellett venniök a sót, nemhogy, mint eddig, még kereskedhettek volna is azzal.

A fejedelem részére az erdélyi országgyűlés rendkívüli adót (subsidium, dica, rovás) is szavazott meg. A rovás adót mindenkinek fizetnie kellett, akinek legalább 3 forint, később 6 forint vagyona volt. Csak a falú bírója s román községekben a kenéz volt felmentve az adófizetés alól, valamint a szolgák. Az adót porták szerint vetették ki s 6—15 jobbágyházat számítottak egy portának.' Erdélyben a rovásadó jobbágy kapuk (porták) után 99 dénárnál több sohasem lehetett. A magyarországi nemesek ennél többet fizettek. A szászok egy összegben fizették az adót, körülbelül olyan nagy összeget, mint ameny-1. Érd. Orszgy. Emi. 11. 116. 1. — 2. Barthos: i. m. 64—71. 1. — 3. Érd. Orszgy. Emi. II. 331. I. — 4. U. o. II. 333. 1. — 5. U. o. 11. 209. 1. — 6. Székely Oklevéltár 11 166. 1. és Érd. Orszgy. Emi. II. 344—45. I. — 7. Bagyary i. m. 70. 1. Milhoffer: i. m, 94. 1. 4—6 jobbágyat számit egy portára.