Pozsonyi Szentmártoni Kálmán: János Zsigmond erdélyi fejedelem élet- és jellemrajza (Székelykeresztúr, 1934)

Állami-, anyagi- és társadalmi élet János Zs. korában

270

Az 1558. fehérvári országgyűlés végzései szerint a dézsmákat bérbe adták, a fejedelem azonban, mind a zabot, mind a bort megtartotta magának, mert egyrészt a „közszükséglet így kívánta“.

Az 1568-iki tordai országgyűlés szerint: „láttalik igaznak 1 enni, hogy a paraszt ember, akár nemes ember házához való földekből, akár az önnön házához való földekből, kit paraszt ember szánt, Őfelségének a dézsmát igazán kiadja belőle“.1

Nem fizettek dézsmát a nemesek, egyházi emberek s 1562. óta a székely főnépek és lófők.2

Az 1568. óta Aranyosszéken is minden faluban egy embert mentesítettek a dézsma fizetés alól.3

A kincstárnak igen jelentékeny jövedelmét képezték a vámok. Erdélybe hozott áruk után a határon harmincadot, a városokban pedig huszadot kellett a kereskedőknek fizetniök. A harmincadot csak olyan áruk után fizették, amelyek kereskedés tárgyát képezték. Az erdélyiek vihettek ki élelmet, vagy marhát Magyarországra, ha nem kereskedés céljából vitték s a „magyarországbeli nemességnek is szabadság engedtetett a harmincad fizetésből, akik Magyarországból bort, vagy egyéb marhát kereskedésnek okáért be nem hoznak. De ha a magyarországi nemes ember bort hordóstól másnak elad, annak harmincada megadassák“.4

A harmincad szedésnél sok visszaélés volt. A fejedelem jogot adott a panaszosoknak, hogy a harmincadosokat a fejedelem elé idézzék igazság tételre.13 János Zsigmond igyekezett e téren olyan rendet teremteni, hogy az országnak minden lakosa és az ő alárendeltjei is abba megnyugodhassanak.6

Erdélyben Déván, Váradon, Tasnádon, Kolozsvárt voltak harmincad vámhivatalok.7

A belföldi vám u. m. út- és hídvám nem sok hasznot hozott a fejedelemnek. E zavaros, törvényt nem tisztelő időkben, ilyen vámokat birtokaikon a földesurak is szedtek, amiből sok hatalmaskodás és visszaélés támadt.8 Hogy a visszaéléseket megszűntessék, az 1559. gyulafehérvári országgyűlés

1. Érd. Orszgy. Emi. 11. 348. 1. - 2. U. o. 11. 203. 1. — 3. U. o. 11. 348.1 — 4. U. o. 11. 326. I. — 5. U. o. II. 211. 1. - 6. U. o. 11. 219. 1. - 7. Milhoffer Sándor: Magyarország közgazdasága. Budapest, 1904. 97. I. és Várady: i. m. 89. 1. — 8. Barthos: i. m. 19—20 1.