Pozsonyi Szentmártoni Kálmán: János Zsigmond erdélyi fejedelem élet- és jellemrajza (Székelykeresztúr, 1934)

Állami-, anyagi- és társadalmi élet János Zs. korában

269 azoknak a nevét és utazásuk célját jelentsék a fejedelemnek, hogy részükre oltalomlevelet (salvüs conductus) állíttasson ki a fejedelem.1 A házaló kalmárok is csak passzussal, a feje­delem engedély levelével mehettek Moldovába és Havasal­földre, de intették őket, nehogy ott valami fondorlatba ke­veredjenek s e tekintetben a városbirák kötelesek voltak reá­juk vigyázni.2 Kincses Erdélyben a sok értékes termék és elég fejlett ipar és kereskedelem mellett is az országgyűléseken mégis ál­landóan panaszkodnak az általános nyomorultság miatt, ami­nek magyarázata az állandó háborúskodásban van, amely ren­geteg ember- és anyagi áldozatot kívánt. Megfelelő kereset nincs, míg az adó állandóan emelkedik. Legszomorúbb sorsa a nyo­morult jobbágyoknak van, pedig ők az államnak az igazi pro­ductiv elemei s adó alanyai. A fejedelmi udvartartásra is kel­lett pénz, de aránytalanul több volt szükséges a csaknem ál­landó hadviselésre, s ezt nagyrészt a jobbágyságnak kellett ki­izzadnia. Erdély pénzügyének és hadügyének intézését János Zsig­­mond alatt nagyrészt az országgyűlés tartotta kezében s alig volt országgyűlés, amely ezekkel ne foglalkozott volna. A fejedelem rendes jövedelmét tették az úgynevezett egye­nesadók: a nemesek románjai barmaik ötvenedét fizették adóba, a szószok fizették a Szent-Márton-napi adót, a székelyek az ökörsütést, később ehelyett pénzt.'1 Rendkívüli adó számba ment a dézsma (decima), amely Erdélyben 1556. óta nem főpapi, hanem fejedelmi jövedelem, mert az 1556-iki kolozsvári országgyűlés kimondta, hogy a püspökök, káptalanok, konventek, préposztságok és más egy­házi személyek javai nem adatnak nekik vissza, hanem lefog­laltattak az állami kincstár javára (secularisatio), illetve rábízta a királynéra, hogy ezt az ügyet tanácsosaival egyetértve ren­dezze.4 A secularisatio nem terjedt ki a szász papi dézsmákra, de az országgyűlés újabb sürgetésére, mivel a kincstárnak ke­vés jövedelme volt, a szász papok jövedelmének egyes helye­ken V4, más helyen V4 részét a kincstári jövedelemhez csatolták.5 1, Érd. Orszgy. Emi 84. 1. — 2. U. o. II. 212. 1. — 3. Barlhos Kál­mán: Erdély pénz- és hadügyei János Zsigmond korában. Kolozsvárt, 1902. 5—8 1. — 4. Érd. Orszgy. Emi. II. 65. 1. — 5. U. o. II. 29.

Next

/
Thumbnails
Contents