Pozsonyi Szentmártoni Kálmán: János Zsigmond erdélyi fejedelem élet- és jellemrajza (Székelykeresztúr, 1934)
Állami-, anyagi- és társadalmi élet János Zs. korában
262 Nyugalom és biztonság nélkül nincs fejlődés, sem földművelésben, sem iparban, bár Szamosközy szerint a mezőgazdaságnak a háború sem árt, mert ha vetetlen marad, pihen a föld s azután annál bővebben terem.1 Erdély nagyon alkalmas volt gyümölcstermelésre, alma, körte, szilva mindenütt termett, de különösen a szőlő értékes terméke. A szőlőművelés akkor csaknem az egész országban el volt terjedve. Még Kolozsvárt is a nevezetesebb bortermő helyek közé számítolták a XVI. században s csak így érthető, hogy az erdélyi borból még kivitelre is jutott.2 A szőlőművelés a szászoknál volt a legjobban kifejlődve, a szász azonban inkább csak termelte, de a bor a magyar ember asztalának volt elengedhetetlen ékessége, Ha kevés búzatermő földje volt Erdélynek, annál több jó kaszálója és legelője volt, amelyből a házi szükségleten kívül jutott még a szultánnak is adóba, holott az Erdélyben gyakran megjelenő idegen hadak is sokat pusztítottak.3 Az 1569-iki tordai országgyűlésnek az a határozata, mely kimondja, hogy a három nemzet tagjai közül azok, kiknek határuk összeér, nyomást tartoznak egymásnak adni s aki ezt megtagadná, annak más sem tartozik nyomást adni,4 ebből arra következtethetünk, hogy az egymás mellett elterülő legelőket közösen használták s ezt a közös használatot az erdőknél is megtaláljuk. Az erdélyi gazdálkodásnak a gabona- és szőlőtermelés mellett az állattenyésztés volt egyik legbiztosabb forrása, amely még háborús időben is fejlett. A jó legelők nagyban elősegítették az állattenyésztést, amivel különösen a székelyek eredményesen foglalkoztak. Szarvasmarha-tenyésztésben Erdély felülmúlta Magyarországot s hogy tejtermékeknek előállításával, vaj, sajt készítéssel is foglalkoztak, igazolja az, hogy János Zsigmond 1566-ban a szultán konyhája számára 200 mázsa vajat kért s minden két kapú egy ejtel vajat kellett, hogy beszolgáltasson.5 Erdélyben a szarvasmarha-tenyésztés mellett a disznó', kecske-, de különösen a ló- és júhtenyésztés virágzott. A júhtenyésztés a Maros völgyében és a havasi legelőkön fejlett s a 1. Bagyary : i. m. 66—67. 1. — 2. U. az. 63.1. — 3. Vérady: i m. 75. 1. 4. Érd. Orszgy. Emi. 11. 365. 1. 5, U. o, 3Q7. ).
