Pozsonyi Szentmártoni Kálmán: János Zsigmond erdélyi fejedelem élet- és jellemrajza (Székelykeresztúr, 1934)
János Zsigmond tényleges uralkodása
247 szerette, 31. éves korában, március 14-én hajnali 3 órakor, mindenkinek fájdalmára, övéinek bánatára, kólikás fájdalomban s hosszason tartó epileptikus betegségtől kinoztatva, fájdalmas halállal kimúlt, akiben a magyar királyok magva fájdalom, kiveszett s valóban leesett a fejünk koronája és a hatalom idegen nemzetiségekre szállott, Krisztus születésének 1571-ik évében“.1 Sokan igaz bánattal megsiratták jó urukat. Egész Erdély mély fájdalommal gyászolta, de a legőszintébb, legmélyebb részvét Kolozsvárt nyilvánult meg a nemes szivű fejedelem iránt. Bár suttogva sokan kárhoztatták is, vallásáért, a kolozsvári szászok közül pedig többen azért, hogy templomukat elvette s a magyar unitáriusoknak adta. János Zs:gmond koporsója ma is meg van a gyulafehérvári székesegyházban, de üresen. Barbár, durva kezek sírját kirabolták, csontjait szétszórták, hogy sokat zaklatott élete után, haló porában se lehessen nyugodalma a nemesszivű fejedelemnek. A halál mindennek véget vetett. Elintézte a speyeri szerződést, amit a fejedelem sem terjesztett soha az országos rendek elé. Május 25-én „kikiáltották Báthory István uramat, az somlyait, fő úr öreg nemzetet vajdának“.2 A rendek nem kívánták a hazát vérbe, nyomorúságba, pusztulásba vinni, nem akarták a Habsburgok gyámkodása mellett létesítendő vajdaságot, hanem az önállóságukat féltő erdélyiek a törökkel kívánták továbbra is fenntartani a jó viszonyt, mert a szultán belügyekben teljes szabadságot adott az erdélyieknek. Ily hangulat után a megválasztott Báthory István is a török barátságot kereste s fő törekvése az volt, hogy János Zsigmondnak a szultánnal kötött szövetsége továbbra is érvényben maradjon, amit el is ért.3 A Habsburgok törekvéseit az unitárius Békés Gáspár képviselte4 a fellázított székelységgel, de az önállóságra, függetlenségre törekvő nemzeti akarattal szemben, gyengéknek bizonyultak. 1. Bethlen: i. m. Tom. II. p 210—11. —2. Hagymásy Kristófnak Liszth Jánoshoz írt levele, i. h. 110. I. Lásd még: Érd. Orszgy. Emi. II. k. 389—99« és 450—3 I. — 3. Karácson Imre: Török-magyar oklevéltár. 99—100. 1. — 4. Amint Szamosközv mondja, ha Békés gyorsabban haza jő, fejedelem lehetett volna. „Báthory István csak ezzel nyerte, hogy in loco authentico Gyulafehérváralt volt; onnét parancsolt mindenfelé, hogy melléje menjenek és nem merték elhallgatni“. Monum. Hung. Hist. XXX. k. 4, 1.
