Pozsonyi Szentmártoni Kálmán: János Zsigmond erdélyi fejedelem élet- és jellemrajza (Székelykeresztúr, 1934)
János Zsigmond tényleges uralkodása
244 dést,1 de mielőtt Békés haza érkezeit volna, János Zsigmond Gyulafehérváron 1571. március 14-én reggel 3 órakor borzalmas kínok között2, ifjúságának legszebb idejében, 31 éves korában meghalt3. Végrendeletében a Szapolyai család kincseinek nagyrészét 40.000 font termés-ezüsttel együtt a lengyel királynak hagyományozta, de a szultánról és Miksáról sem feledkezett meg. Történelmi nevezetességű arany keresztjét az országnak hagyományozta.4 János Zsigmond halála megakadályozta a speyeri szerződés végrehajtását, de azért ez a szerződés nagyjelentőségű Erdély történetében, mert megállapította Erdély s Magyarország közjogi viszonyát, másfelől a birtoklás szabatos körülírásával véget vetett annak az évtizedes harcnak, mely terület szerzésért folyt János Zsigmond, Ferdinánd és Miksa között, de egyiknek sem hozott semmi előnyt s küzdelmükkel csak a török terjeszkedés útját könnyítették. Erdélyt területi veszteség érte a szerződés értelmében, de a megmaradt részeket legalább jobban összetartotta és kifejlesztette azokon az egységes állami életet. A speyeri szerződés értelmében Magyarországból Bihar, Középszolnok-, Kraszna- és Máramaros megyék és Nagyvárad, Szilágycseh, Tasnád és Huszt várak csatoltattak Erdélyhez. Az akkori Bihar megye azonban magában foglalta Hajdú-, Szabolcs-, Szilágy-, Arad- és Békés megyéknek egyrészét.5 Középszolnok, a mai Szilágy megyének északi része, ide tartozott Kővár és vidéke. Kraszna vármegye a mai Szilágy megye déli részét alkotta. János Zsigmond joghatósága Zaránd megyére is kiterjedt. Zaránd megye — később Békés — Csanád-. Arad- és Bihar megyéhez tartozó községekből állott; Hunyad megye északnyugati része is hozzátartozott. Máramarosmegye azonos fekvésű volt a maival. Lugos és Karánsebes környéke is Erdélyhez volt csatolva. A Habsburgok Erdélyhez egészen a speyeri békéig igényt tartottak és a János Zsigmond joghatósága alá tartozó terűteken is birtokadományozást és jószágelkobzást eszközöltek a 1. Bethlen: i. m Tom. II. p. 205—6. — 2. U. o. p. 211. Quellen zur Geschichte der Stadt Brassó. IV. Bd. 10. I, — 3. Miles: i. m. 136. I. — 4. Szilágyi S : Erdélyország tört. 366. 1. — 5. Lukinich: Erdély területi vált. 132—33. 1. Előfordult olyan is, hogy például a gazdag Debrecen három (erdélyi, török és német) fennhatóság alá tartozott.
