Pozsonyi Szentmártoni Kálmán: János Zsigmond erdélyi fejedelem élet- és jellemrajza (Székelykeresztúr, 1934)

János Zsigmond tényleges uralkodása

243 Közben Békés megírta Erdélybe, hogy a bajor herceg azt mondta, inkább lássa leányát meghalva, minthogy unitárius embernek adja. Békés azonban tovább folytatta a tárgyaláso­kat s Miksa a jülichi herceghez küldte követét, aki hajlandó is volt leányát János Zsigmondhoz nőül adni, de ez formátlan, csúnya volt s a németen kívül nem tudott más nyelvet beszélni.1 E hírek a betegeskedő fejedelmet még jobban leverték s hozzá­járultak betegsége súlyosbodásához.2 Amíg Békés távol volt, azalatt a fejedelem 1571. január 6-ra Marosvásárhelyre országgyűlést hívott, melynek főtárgya a vallásügy volt. A gyűlés után, — amint utolsó napjait Forgách leírja, — János Zsigmond üdülést keresett s elhatározta, hogy nehány napot a közeli várakban tölt vadászatban. Csábította eire az is, hogy akkor esett első ízben nagyobb hó. Reggel el­indult szekérrel Vécs felé, de fele útjában kénytelen volt átülni négy lovas hintójába, mert a feje szédülni kezdett. Dél tájban érkeztek Vécs várába, de már akkor annyira rosszul érezte magát, hogy az előkészített nyilvános ebéden nem tudott részt­­venni, mert hideg borzongatta. Maga is szerette a mulató tár­saságot s megizente a főuraknak, hogy amiért ő nem lehet ott, azt akarja, hogy vígan legyenek. Negyednapra jobban lett, lóra ült s Görgény várába ment vadászni. Itt az erdőségben sokáig bolyongott, de miután semmi zsákmányt nem ejtett, szomorúan és hallgatásba merülve a várba ment, ott elsétálgatott, elbeszél­getett, de éjjel egyszerre bélbaja (kólika) következtében szaggató fájdalmai jelentkeztek és pedig olyan rettenetesen és borzalma­san, hogy arca és szája eltorzult. Ötvennegyedik napra vala­micskét magához tért, de még mindig erőtlen volt és ilyen ál­lapotban ment hintóján Gyulafehérvárra. Itt egy-két napra job­ban érezte magát s még a falak mentén sétált is, úgy, hogy már remélni lehetett felgyógyulását. Harmadik nap is rendesen végezte teendőit: felöltözött; majd leült, elolvasta az eléje ter­jesztett kérvényeket és válaszolt azokra, de hirtelen görcsökkel járó betegsége ismét meglepte s rettentő kínokat állott ki. Közben Miksa bűnbocsánatot ígért János Zsigmond hívei­nek, a Dobó-Balassa-féle összeesküvés alatt Erdélybe mene­külteknek, 1571. március 10-én aláírta a speyeri békeszerző-1. Forgách: i. m. p. 630. — 2. Istvánfi: i, m. 581. 1.

Next

/
Thumbnails
Contents