Pozsonyi Szentmártoni Kálmán: János Zsigmond erdélyi fejedelem élet- és jellemrajza (Székelykeresztúr, 1934)
János Zsigmond tényleges uralkodása
242 Most már szükségessé vált egy új követség küldése az elfogadott békepontok visszavitelére, de „mindenki iszonyodott a követségtől, mint a pestistől“. Békés is, betegségére való hivatkozással, húzódozott. Vonakodásának igazi oka az volt, hogy Blandrata is úgy nyilatkozott, hogy János Zsigmond állapota igen súlyos s Békés attól félt, ha távollétében János Zsigmond meghal, ő elesik a fejedelemségtől. Azonban a fejedelem egészségi állapotában javulás mutatkozott s Békés a fejedelemmel való hosszas tanácskozás után, aki azt is megígérte, hogy utódjává teszi, rászánta magát a követségre, azzal a kikötéssel, hogy távollétében senkivel sem lesz bizalmas s nem hallgat senkire, de különösen nem a Báthory testvérekre1, Forgách Ferencre, Bánffy Pálra és Gyulai Mihályra.2 Azután nagy összeg pénzzel, gazdag ajándékokkal, amiket leendő feleségének szánt János Zsigmond, 1570. dec. 26-án elindult Békés Miksához s 1571. január vége felé érkezett Prágába, a császár csehországi székvárosába. Békésnek kettős célja volt: a speyeri szerződés megerősítése és az, hogy Albert bajor herceg leányát megkérje János Zsigmond számára. János Zsigmond a bajor hercegnek 1570. dec. 15-ről keltezve külön levelet is írt, melyben kérte a herceget, fogadja szívesen „Kornyáti Békés Gáspárt, kit fontos és nevezetes dologban küld hozzája“. Miksa hiába Ígérte oda a bajor herceg leányát János Zsigmondnak, hiába hangsúlyozta 1570. szept. 3-án kelt levele, hogy ennek a házasságnak létrejövetele igen fontos állami érdek, sőt a kereszténység érdeke, hiába mondta, hogy ez képezi alapját a speyeri szerződésnek, mert mikor Békés megérkezett Prágába, akkor már a bajor herceg leánya mással volt eljegyezve. Különben a bajor herceg álláspontját így indokolta : „Mily sorsa volna leányának az ingatag ember mellett, a pogányok és istentelenek közepette, kiktől hemzseg ama tartomány. Minő átkos eretnekség, az unitáriusoké harapózott el lakosai között, mely a fejedelemre is elragadott. Arról nem szólva, hogy ama tartomány szerfelett miveletlen,3 hogy a fejedelem nem örvend a legtisztességesebb származásnak.“4 1. Possevino: i. m 105. 1. —■ 2. Forgách: i. m. p. 614. —3. Erdélyekkor lett a vallásszabadság klasszikus szülőföldje. —* 4 Szádeczky: Békés Gáspár. 24. 1.
