Pozsonyi Szentmártoni Kálmán: János Zsigmond erdélyi fejedelem élet- és jellemrajza (Székelykeresztúr, 1934)
János Zsigmond tényleges uralkodása
24 í tjén a legutóbbi háború óta elfoglalt területekről, így Tasnád városáról és tartozékairól, de fenntartja magának a nevezett két várhoz (Erdőd és Nagybánya) tartozó tizedeket“. A János Zsigmond által, a töröktől visszafoglalt területek felett, ő gyakorol joghatóságot. Miksa előmozdítja a fejedelem házasságának ügyét a bajor fejedelem leányával, vagy ha ez nem volna lehetséges, akkor is gondoskodik, hogy a kérdés a fejedelem igényeinek megfelelően oldódjék meg. Miksa kötelezi magát, hogyha János Zsigmondnak nem lesz fiú utóda s Erdély reá száll, Erdély alkotmányát tiszteletben tartja. Mindkettőjüknek közös ellenségeik s közös barátaik vannak. A szerződés titkos s a titokban tartásra mindkét fél esküvel kötelezi magát.1 Békés a császár által elfogadott békepontokat magával hozta s 1570. szeptember közepe táján betegen érkezett Erdélybe. A fejedelem összehívta a harmincas bizottságot, de csak tizenhaton jelentek meg a gyűlésen. Békés előadása után Csáky sietett kijelenteni, hogy hozzájárul a békéhez, így akarta befolyásolni a bizottság törökbarát tagjait, de legtöbben nem szívesen írták alá a békepontokat. Báthory István és Forgách Ferenc pedig feltételhez kötötték az aláírást. Báthory ahhoz, hogy Szatmár és kerülete, mint családi birtoka, neki adassák vissza, Forgách pedig általánosságban kijelentette, hogy amennyiben az a magyar népnek és Magyarországnak hasznára lesz és ha a haza törvényeivel szemben nem tartalmaz más felfogást.2 János Zsigmond nagyon örvendett, de Békés is, hogy az annyiszor megkezdett, de mindig meghiúsult békekötést végre ők befejezték. Ez a béke teljesen a kettőjük alkotása volt. Éjjelnappal, mindenki kizárásával, csak ketten tanácskoztak a béketárgyalásokról ; legfölebb Csákyt vonták be a tanácskozásba, de őt is ritkán. Miután a speyeri békét János Zsigmond a maga részéről is elfogadta, a várak összes parancsnokait nagy titokban feleskettette János Zsigmond a maga és Miksa hűségére.3 1. Islvánfi: i. m. 579. 1. és Bethlen: i. m. Tom. II. p. 197—200. I. teljesen egyezően adják elő, de hibásan. Lukinich Imre érdeme, hogy a téves adatokra rámutatva, tisztázta a speyeri békeszerződés pontjait. Lásd: i.m. 130—31. 1. Forgách: i. m. p. 607—608. és Szamosközy tört. maradványai: Monum. Hung. Hist. XXX. köt. 7-9. 1. — 2. Forgách: i. m. p. 611. - 3. U. o. p. 611—12. és Istvánfi: i. m. 579. 1. 16
