Pozsonyi Szentmártoni Kálmán: János Zsigmond erdélyi fejedelem élet- és jellemrajza (Székelykeresztúr, 1934)

János Zsigmond tényleges uralkodása

219

lasztási jogát, de inti a rendeket, hogy „kerüljék a meghasonlást, a szakadást, mely romlásukat vonná maga után“.

A fejedelem elkészítette a végrendeletet, kinevezte a végrendeleti végrehajtókat, de az országgyűlés ennek tárgyalását a következő gyűlésre halasztotta. Ebbe a fejedelem is beleegyezett annál is inkább, mert közben állapota javult.1

*

* *

Mint az eddigiekből is megállapítható, János Zsigmond szigorúan, a mai értelemben vett alkotmányos uralkodó volt. Ezért tart olyan gyakran országgyűlést s a tárgyalás anyaga mutatja, hogy minden fontos ügyben a rendekkel egyetértőén gyakorolta fejedelmi hatalmát.

1567. szeptember 8-ra ugyancsak Gyulafehérvárra újabb országgyűlést hívott a fejedelem, amelyen elpanaszolja, hogy Miksa, amíg szépet mutat a szultánnak, addig vele szemben azt tette most is, hogy Szatmárról az ő dézmáját beszedette s emberei az ő híveit összefogdossák, megölik. Fogadott bérencei bejőnek és erős agitációt fejtenek itt ki ellene s megzavarják az ország békéjét. Miksa cselszövései elősegítették, hogy ilyenek hallatára a rendek ismételten beismerjék, hogy Isten kegyelmességéből az országot s mindnyájukat, mind János Zsigmond, mind édesatyja alatt a hatalmas szultánnal szemben való engedelmesség s a neki fizetett adó mentette meg. Az ország nyugodalmát, békességét s megmaradásukat jövőre a törökkel fenntartott szövetségben látják s ezért egy akarattal megszavazzák a portai adót.

Híre járt ebben az időben, hogy a lengyel király meghalt s titokban előkészítik, hogy János Zsigmond foglalja el a lengyel trónt. Kétségtelen, hogy János Zsigmond óhajtotta megszerezni a lengyel koronát s ennek elnyerésére tett is lépéseket, de ilyen irányú intézkedésről, arról, hogy Lengyelországba menése esetén ki legyen utóda, nincs intézkedés; az országgyűlés János Zsigmond betegségével kapcsolatosan csak arról intézkedik, hogy mi történjék János Zsigmond magvaszakadása esetén. „Ha Őfelségét az úr Isten ez világból kivenné, mű magunk között meg ne szakadoznánk, kiből nagy romlá-J. Érd. Orszgv. Emi. II. k. 262 I,