Pozsonyi Szentmártoni Kálmán: János Zsigmond erdélyi fejedelem élet- és jellemrajza (Székelykeresztúr, 1934)

János Zsigmond tényleges uralkodása

erdélyi harcos kémkedve észrevette, hogy a várbeliek az őrhelyekről visszavonultak. Ezt jelentették János Zsigmondnak s akkor a kiadott parancsra az erdélyiek berohantak a várba; a várat elfoglalták és Zólyomit kivéve, a várban talált összes őrséget Viczmándival együtt megölték.

Kővár bevétele után János Zsigmond Nagybánya elfoglalására indult. A város önként meghódolt, a várbeliek azonban, míg János Zsigmond Kővárt ostromolta, előkészültek az erőd védelmére. A vár parancsnokai nem hallgattak Bebek György fővezér szavaira, aki a vár feladásának esetére szabad elmenetelt biztosított a várban levő 1000 főnyi őrségnek. A vár ostromához kezdtek, de az nehezebben haladt előre, mint ahogyan azt János Zsigmond gondolta. Egy véletlen azonban elősegítette János Zsigmond tervét, aki e vár bevételén kívül távolabbi célokat is tűzött maga elé. A lőpor kiosztásánál egy szikra véletlenül a lőporos hordóba esett s a felrobbant lőpor iszonyú emberáldozatot kívánt s a várat is felgyújtotta. Az épségben maradtak a halottak és sebesültek összeszedésén munkálkodtak, mikor az erdélyiek megrohanták a várat s erős küzdelem fejlődött ki a várbeliek és az ostromlók között. Mikor János Zsigmond látta az erdélyiek nagy veszteségét, be akarta szüntetni a harcot, de Bebek és vezértársai szükségesnek mondták a küzdelem folytatását s erre a védők s az erdélyiek között olyan erős küzdelem fejlődött ki, hogy ezt látva János Zsigmond, azután is többször kifejezte azon óhaját, hogy bárcsak az ő katonái is mindig úgy harcolnának, mint ahogyan az ellenség itt magát védelmezte. Az erdélyiek győzedelmeskedve, a várbeliek közül senkinek sem kegyelmeztek meg. János Zsigmond pedig az erődítményt földig leromboltatta.

János Zsigmond nagy sikereinek hatása alatt már Kassa elfoglalásáról gondolkozott. Voltak olyanok is, kik János Zsigmondot e diadalmas hadjáratért kora „legnagyobb uralkodójának mondva, a világhódító rómaiakhoz hasonlították“. Harci sikerei alatt nőtt, további terveit azonban nem hajthatta végre, mert bélfájdalmai miatt kénytelen volt Erdélybe visszamenni.1

A gyengélkedő fejedelem visszajövetele után (1567.) Sza-1. Istvánfi: i. m. 662—67. 1. Borsos S. Krónikája, i. h. I. 25—26. 1. Bethlen: i. m. Tom. II. p. 170—174. Érd. Orszgy. Emi. II. k. 160—61. I,