Pozsonyi Szentmártoni Kálmán: János Zsigmond erdélyi fejedelem élet- és jellemrajza (Székelykeresztúr, 1934)
János Zsigmond tényleges uralkodása
216 felmentését1 s békealkudozást akart kezdeni. János Zsigmondhoz küldött követe utján mentegette magát, hogy ő a békét nem szegte meg, hanem csak azokat vette vissza, amihez Miksának az erdődi szerződés értelmében joga volt. János Zsigmond azonban Schwendi követét elfogatta s a császári hadseregből nála fogságba levő Sennyei Zsigmond hadnagyot küldötte Schwendihez egy levéllel, melyben panaszkodott, hpgy ő hiába kezdett a császáriakkal békealkudozásokat, mert őt mindig kijátszották. Most a békében bízott s azalatt őt készületlenül megtámadták. Ingerülten kijelenti, hogy nemcsak a töröktatárt, hanem „a pokol ördögeit, vagy ha ennél rettenetesebb van“, azt is Miksa ellen küldi, mert békeszegésök miatt megérdemlik. Az ártatlanul kiontott vérért Isten és emberek előtt a felelősséget Miksára és Schwendire hárítja, akik a békét lábbal tiporva, a háborút megkezdették.2 Schwendi válaszában igyekezett jogos alapra hivatkozni, egy régebbi, be nem tartott egyezményre, melynek értelmében János Zsigmond a tiszántúli részeket köteles átengedni Miksának s arra kérte, hogy térítse vissza a törököt. János Zsigmond ezalatt haditanácsot tartott s abban állapodtak meg, hogy Miksa ellen a támadás egyszerre két oldalról történjék. Míg Hasszán basa Eger és Tokaj környékén támad, addig János Zsigmond másik oldalról a Schwendi által elfoglalt várakat igyekszik visszahódítani. Hasszán feladatát megoldotta s egészen Kassáig rabolt és pusztított, Schwendi. mivel nem kapott Miksától segítséget, meg sem próbálta a falak közül kivonulni s felvenni a harcot a temesvári basával. János Zsigmond először Kővárt fogta ostrom alá. Bebek rohamra vezette az erdélyieket, de nagy veszteséggel kellett visszavoulniok. Mikor János Zsigmond látta, hogy a kudarc a katonáit elcsüggeszti „maga a legbátrabbak élén, vakmerőén előnyomult“,3 de ez a rohamozás sem hozta meg a kívánt eredményt, úgy, hogy pár napig beszüntették a rohamozást s csak ágyukkal lövették a várat. Viczmándi Tamás és Zólyomi Péter, a fellelkesített őrséggel hősiesen védték a várat, de az történt, hogy lőporos hordó megtöltésénél Zólyomi súlyosan megsebesült, mire az őrség ellanyhult s pihenni tértek. Két vakmerő 1. Istvánfi: i. m, 560—62- 1. — 2. U. az. 562—63. 1. —3. U. az. 565.1.
