Pozsonyi Szentmártoni Kálmán: János Zsigmond erdélyi fejedelem élet- és jellemrajza (Székelykeresztúr, 1934)

János Zsigmond tényleges uralkodása

213

így folyt le János Zsigmond fogadtatása a szultánnál, ami János Zsigmond és a porta között a viszonyt még szorosabbá tette, de erről a tanácskozásról Zasius császári titkos tanácsos 1566. július 9-én még is azt írta, hogy „a szultán a vajdát nem akarta fogadni“.1

János Zsigmond kíséretével július 17-én érkezett vissza Gyulafehérvárra. A szultán Gyula megszállására elküldte Pertev bását, ő maga pedig Szigetvár ellen vonult.2

Nehány napi pihenés után János Zsigmond Kolozsváron át hadseregével elindult a felső-magyarországi részek visszafoglalására. Menet közben elfoglalta Zsáka és Bajom várait s azután Tokaj alá vonult, a mintegy 16.000 főre menő erdélyi hadakon kívül tatár és török csapatokkal'1 megerősítve, s ezért Miksa hívei biztosra vették Tokaj elestét. Mielőtt azonban János Zsigmond Tokajt bevehette volna, a 74 éves Szulejman szultán Sziget ostrománál meghalt, de halálát a nagyvezér eltitkolta.4 Pertev már akkorra elfoglalta Gyula-, Jenő- és Világosvárakat.5

Az őszies időjárás miatt a hadmozdulatok már kezdtek nehézkessé válni. Miksa is szerette volna abbahagyni a hadakozást, de még nem kapott biztos hírt Szulejmanról. János Zsigmond Tokajnál a nagyvezér utján értesült Szulejman haláláról s félve attól, hogy a táborban levő törökök és tatárok esetleg zavarogni fognak, 27 napi küzdelem után felhagyott Tokaj ostromával s csapataival visszatért Erdélybe,6 nehogy a tatárok Erdély ellen vonuljanak,

A tatárok egyrésze már Tokaj ostrománál is garázdálkodott a Felvidéken, a Tokajból való visszavonulás után pedig a Tisza, a Bodrog, a Szamos folyók környékén, sőt Nagy-Várad mellett is mindenütt pusztítgattak. János Zsigmond követeket küldött hozzájuk, hogy a rablóit tárgyaikat adják át és hagyjanak fel a további pusztítással. A tatárok azonban nem engedelmeskedtek, mire János Zsigmond kénytelen volt előbbi szövetségesei ellen hadat indítani és őket Debrecen és Újfalu kö-1. Zasius levele. Bécs, 1566. júl. 9. Tört. Tár. 1878.484.1 —2. Istvánfí: • i. m. 529. 1. — 3. Sebottendorf levele. Győr, 1566. okt. 11. Tört. Tár. 1878. 496. 1. — 4. Thúry: Török történetírók. II. k. 389. I. és Két magyar Krónika. Tört. Tör. 1891. 70. 1. — 5. Érd. Orszgy. Emi. II. k. 257—58. I. — 6- Borsos S. krónikája, i. h. I. 25. I.