Pozsonyi Szentmártoni Kálmán: János Zsigmond erdélyi fejedelem élet- és jellemrajza (Székelykeresztúr, 1934)
János Zsigmond Izabella gyámsága alatt
s ott betegen feküdt, mialatt szüntelenül ostromoltatta Fogaras várát.1 Gyulafehérvárról, mivel ott a sok vízzel telt sánc miatt rossz volt a levegő, a király magát Szászsebesre vitette. Ezalatt a férjéért aggódó Izabellának 1540. július 7-én reggel 8 órakor’, Budán a királyi palotában fia született. Alig volt királyfi Magyarországon, kinek születését nagyobb lelkesedéssel fogadták volna, mint az Izabella királyné fiáét. Az egész ország zúgott a harangok zengésétől, ágyuk üdvlövésétől. Mindenki örömmámorban úszott, hogy „nem halt ki a magyar vér“. Drága kincs volt az újonnan született fiú, kihez egy sokat szenvedett nemzet jövő „reménysége fűződött“1 * 3. János király Szászsebesen értesült az örvendetes családi eseményről, ami annyira megörvendeztette a gyengélkedő királyt, hogy lóra ült és kiment a táborba, hogy megvigye az örömhírt. Mindenfelé nagy volt az öröm. Estefelé jött vissza a táborból, hol ünnepségeket rendeztetett, de már olyan beteg volt, hogy alig tudott a lóról leszállni s mégis vidáman mondta a körülötte levőknek: „No, atyámfiai, nagyon megnehezedtünk, de nem is csuda, mert már gyermekünk is nyomott gondot nyakunkra, de te Kegyelmetek segítségével már csak azt is elhordozzuk“.4 A királyt fia születésének híre annyira felvillanyozta, hogy Budára akart menni, hogy fiát láthassa, de másnap még roszszabbul lett, újra szélhűdés érte, mire Fráter Györgyöt hívatta s vele hosszasan beszélt fiáról s az ország jövendő sorsáról. Azután hívatta Mindszenthit: „Te Kegyelmed készüljön, mert ígéretünk szerint küldjük te Kegyelmedet Budára; mondja Kegyelmed ott: rosszul vagyunk, de ha Isten meggyógyít, megyünk majd mi is Budára“, majd elérzékenykedve folytatta: „Vagy halva Székesfehérvárra, ahol élve koronánkat kaptuk“, elhallgatva majd azt mondta: „Uram segíts! Uram segíts!“ Harmadnapra újra magához hívatta tanácsosait s intette őket egyezségre s hogy ne hagynák el nejét és fiát, hanem 1. Ostermayer: i. m. .25. 1. —2. Mindszenthi Naplója. I. 17. 1. Két Magyar Krónika Történelmi Tár. 1891. 62 1. Ostermayer: i. m. (25. 1.) július 2.-ára; Miles: Würg-Engel című krónikájában (30. 1.) július 3,-éra teszi János Zsigmond születésének napját. Bethlen Wolfgangus: História de rebus Transsylvanicis. Editio secunda. Cibinii, 1782. Tom. 1. pag. 321. július 7-et fogadja el. — 3. Veress: i. m. 74—75. 1, — 4. Mindszenthi naplója. I. 18. 21
