Pozsonyi Szentmártoni Kálmán: János Zsigmond erdélyi fejedelem élet- és jellemrajza (Székelykeresztúr, 1934)

János Zsigmond Izabella gyámsága alatt

22

azt, ha jónak látnák, koronázzák meg; ne kérnének királyt a német házból. . . Véleménye szerint mind az ország, mind a magok javát csak Szulejmantól várhatják. Nem javasolná ezt, ha a keresztény fejedelmek között keresztényi szeretet és egység léteznék, s ha nem tapasztalta volna, hogy ezekben több az önzés, nagyravágyás, hanyagság és megvetése a magyar ügyeknek, mint a kegyelet és méltányosság“.1

János király végső hagyakozásait politikai végrendeletének kell tekintenünk, amely nyilvánvalóvá tette, hogy ő a váradi békét magára és utódára nézve nem ismerte el.

Nyolc napig kínlódott nehéz betegen János király s háromszori szívszélhűdésben2 1540. július 21-én halt meg. „Ez lön vége jámbor magyar királyunknak, kit minden népek siratnak“.3 „Egész Erdély földrengést érzett halála napján — írja az egykorú Veiancsics, — hogy tudja meg, hogy egy nevezetes királyt vesztett, kinek halálát még a természet is jelezni akarta“.

János király 21 éves tapasztalatlan özvegyet s 14 napos árvát hagyott hátra, kiknek gyámolítását a haldokló király Fráter Györgyre és rokonára, Petrovics Péterre bízta4.

Izabella férfias lélekkel fogadta a rémséges hírt. Mély fájdalomtól megtörtén, saját kezűleg festette hálószobája falára „Sic fata volunt“ szavakat s azóta lett „így akarta a sors“ jelmondatává, melyben enyhülést keresett a sors igazságtalanságai ellen. Minden reménye már csak a csecsemő fiában volt, azt felnevelni, atyai örökségét biztosítani, ezt érezte első pillanattól anyai feladatának.5

1. Veress: i. m. 76—77. 1. Lásd eredetiben „János király végintézete“. 1540. Verancsics: Összes munkái. 1. 151 —153. 1. — 2. Lásd: Miles: Siebenbürgischer Würg-Engel Herman-Stadt, 1670. 30—31. 1. — 3. Mindszenthi Naplója 1. 19. 1. Bethlen ezt fogadja el. Lásd : i. m. Tom. 1. p. 323. — Veress Endre Petrovics és Fráter György levelei alapján július 22-re teszi János halálának napját. Lásd i. m. 78. 1. — 4. Két magyar krónika. Közli: Emich Gusztávi Tört. Tér. 1891. 62. és 68. 1. — 5. Veress: i. m. 81. 1-