Pozsonyi Szentmártoni Kálmán: János Zsigmond erdélyi fejedelem élet- és jellemrajza (Székelykeresztúr, 1934)
János Zsigmond tényleges uralkodása
199 legelőször az újjá épített Szatmárt fogják ostrom alá. Előbb azonban az erőd közelében levő halmot akarták hatalmukba keríteni, mint a vár ostromlásához is fontos stratégiai pontot. Heves küzdelem kezdődött a védők és támadók között. Az erdélyi palotásokkal egyesült janicsárok rohamozták meg a halmot, de mind az erdélyiek, mind a janicsárok közül számosán elestek, mire János Zsigmond és Hasszán basa felhagytak a további kísérletezéssel. Az erdélyiek a hirtelen történt hadbaszállás miatt nem vihettek elegendő élelmiszert s a későbbi pótlások sem jutottak mindig rendelkezési helyükre s ezért az erdélyi hadaknak a hadjárat alatt éhséggel is kellett küzdeniök, ami János Zsigmondnak nagy szomorúságot okozott. János Zsigmond hadserege s a török segítő csapatok nagy veszteséggel Szatmár alól Erdőd alá vonultak.1 Erdőd ostroma is nehezen haladt előre. Hasszán dühöngött, mind a saját katonáira, mind az erdélyiekre. A tüzérség egészen erdélyiekből állott s ezeknek parancsot adtak a szüntelen ágyúzásra, ami elő is készítette a rohamozást, de a várbeliek visszaszorították a támadókat. Sok derék magyar harcos esett áldozatul a rohamnak, de a várbelieknek is nagy volt a vesztesége. Schwendinek sikerült a várba segély csapatot küldeni. így a második rohamot is kiállották s nagy pusztítást vittek véghez az erdélyi és török hadakban. Azonban a várbeliek tudták, hogy sokáig már nem tarthatják magukat s kijelentették, hogy szabad elmenetel feltétele alatt, feladják a várat. János Zsigmond és Hasszán megadták a szabad elmenetelt, de Haszszán boszus volt Kurt nevű alvezére és rokona elestéért s a törökök adott szavukat megszegve, gyilkolni kezdték a várból kijövőket. János Zsigmond figyelmeztette a törököket az adott szó szentségére s ezenkívül a fejedelem nagylelkűségét azzal is megmutatta, hogy a foglyokat, akik felett ő rendelkezett, szabadon bocsátotta. Hét napi erős ellenállás után János Zsigmond kezébe jutott Erdőd vára, amit a földdel egyenlővé tettek, hogy fel se épüljön többé soha.2 1 Verancsics: ö. m. II. k. 110. 1. — 2. Istvánfi: i. m.515—16. Egy névtelen följegyzései. 1565. Közli: Szilágyi S.: Magy. Tört. Tár. 1859. VI. k. 91 1. Verancsics: ö. m. II. k. 111. 1. Bethlen: i. m. Tom. II. p. 72. Borsos S : Krónikája. i. h. 23—24. 1. A Székely Krónika. Tört. Tár. 1880. 642. 1.
