Pozsonyi Szentmártoni Kálmán: János Zsigmond erdélyi fejedelem élet- és jellemrajza (Székelykeresztúr, 1934)

János Zsigmond tényleges uralkodása

200 A csehiek, mikor ériesültek Erdőd elestéről, a várat fel­gyújtották s ott hagyták az erdélyieknek. Cseh várának elfog­lalása után Nagybánya is János Zsigmond kezébe jutott. Innen megint Szatmár alá vonult a fejedelem, ahol a törökkel egye­sülve, újabb ostromot kezdtek, de most sem boldogultak. Schwendi, bár elég erős hadserege volt, állandóan kerülte a döntő ütközetet, hanem ahelyett a törökkel szerencsésen fegyverszünetet kötött. „A törökök elárulták a királyfit — írja Borsos Sebestyén — elállának a király mellől“.' János Zsigmond bosszús volt a törökre, kik cserben hagy­ták, de egyedül semmit sem tehetett s visszatért Erdélybe. Schwendi azonban nem törődött a fegyverszünettel s János Zsigmondnak Erdélybe távozása után Nagybányát és Jenőt visszafoglalta úgy, hogy János Zsigmondnak magyarországi birtokai nagyrészt megint Miksa fennhatósága alá jutottak.2 A fejedelem szivében állandó volt a keserűség az észak­keleti várháborúk eredménytelensége miatt. János Zsigmond teljes reménységgel volt, hogy a török­kel egyesülve, sikeresen fejezi be a hadjáratot, de mikor haza­jött, mindjárt meg is írta az öreg Szulejmannak, hogy a néme­tek elleni hadjáratot szerencsésen befejezhette volna, ha a budai basa el nem árulja és fegyverszünetet nem köt az ő tudta és akarata nélkül. A szultán haragudott a basára s ígérte, hogy megbünteti, János Zsigmondnak pedig további segítséget ígért. Amíg János Zsigmond folytatta a harcot, Miksa azalatt is tárgyalt a portával s mivel megegyezésre jutni nem tudtak, ak­kor Miksa János Zsigmond leveleit,8 a János Zsigmonddal foly­tatott tárgyalások egész anyagát4, melyek között az is ott volt, hogy Miksa és János Zsigmond egymással kölcsönösen szö­vetkeznek a török szultán elleni hadviselésre, a szultán elé terjesztette. „lm hol — úgy mond — az te híved, János király, mit forgat nálam ellened“.5 Miksa számított arra, hogyha meg­ismeri a szultán a tárgyalások anyagát, akkor János Zsigmondra 1 1, Borsos S. Krónikája, i. h. I. k. 24. 1. — 2. Istvénfi: i. m. 519 Beth­len: i. m. Tom. 11. p. 74—75. Forgách: i. m. p 388. Érd. Orszgy. Emi. II. k. 246—47. 1. Lukinich: Erdély tér. vált. 120—21. 1. — 3. Szamosközy tört. ma­radványai. Monum. Hung. Hist. XXX. köt. 3. 1. — 4. Bethlen; i. m. Tom. II- p. 76. — 5. Szamosközy: i. m. U. o.

Next

/
Thumbnails
Contents