Pozsonyi Szentmártoni Kálmán: János Zsigmond erdélyi fejedelem élet- és jellemrajza (Székelykeresztúr, 1934)

János Zsigmond tényleges uralkodása

csak azt akarta, de nem merte, sőt maga adott parancsot Schwendinek, hogy Erdélyt ne támadja meg; félt ugyanis a töröktől, mert a budai basa fenyegetőzött, hogy ha János Zsigmondot országában megtámadják, akkor 17.000 főből álló hadsereggel megy János Zsigmond segítségére.1

János Zsigmond egyebet nem tehetett, minthogy gyors békekötéssel igyekezzék menteni, amit lehetett. Felhatalmazta Kolozsvárt 1565. márc. 7-én Báthory Istvánt és Nisowski Szaniszlót, hogy Báthory Endrével és Schwendivel kezdjék meg a béketárgyalásokat. János Zsigmond feltételeit az adott utasításban állapította meg.

A tárgyalásokat Szatmáron tartották s 1565. márc. 13-án Báthorynak sikerült egyezséget kötni Miksa vezéreivel, de kimondták, hogy az csak akkor lesz érvényes, ha azt Miksa is jóváhagyja. A megállapított pontok szerint János Zsigmondé lesz Erdély s ezt törvényes fiú örökösei is örökölni fogják. A magyarországi részeken levő összes birtokokról lemond János Zsigmond, kivéve Bihar megyét Nagy-Váraddal, amit haláláig megtart, de halála után ezek is Miksára és utódaira szállnak. János Zsigmond lemond a „választott király“ címről. Elismeri, hogy Erdély a magyar szent korona tagja s Miksának hűségesküt tesz. Ha János Zsigmondnak fiú örököse nem lenne, Erdély visszaszáll Miksára vagy utódaira, ha leányai lennének, azokról Miksa gondoskodni fog. A foglyokat kölcsönösen szabadon bocsátják."

János Zsigmond a maga részéről elfogadta a szatmári béke pontjait, pedig azok egyszerre megsemmisítették minden eddigi törekvését, de úgy látszik, annyira súlyosnak Ítélte a helyzetet, hogy kénytelen volt beleegyezni s Báthory Istvánt Bécsbe küldötte, hogy eszközölje ki a béke ratifikálását s egyben felhatalmazta, hogy kössön házassági szerződést közte és Miksának Johanna nevű nővére között.

Bécsben azt hitték, hogy „A törökök árulónak tartják a vajdát“,3 s Erdély elfoglalására indul Szulejman hadserege, pedig a legjobb viszony állott fenn a porta és János Zsigmond

1. Zasius lev. Bécs. 1565. márc. 13. U. o. 478—79. 1. —2. Islvánfi: i. m, 567—69. 1. Érd. Orszgv. Emi. II. k. 244 —45. 1. Bethlen: i. m Tom. II p. 46—61. Lukinich: Erdélv tér vált. I 17. t — 3. Zasius levele. Bécs, 1565 ápr 8. Tört. Tár. 1878. 480. 1.