Pozsonyi Szentmártoni Kálmán: János Zsigmond erdélyi fejedelem élet- és jellemrajza (Székelykeresztúr, 1934)
János Zsigmond tényleges uralkodása
197 között, amiről a bécsi udvar is hamarosan meggyőződött, mert még Bécsbe sem értek János Zsigrnond követei, mire a Miksával kötendő béke egészen más fordulatot vett. Ugyanis közben Békés Gáspár a portáról megérkezett Erdélybe s hírül adta János Zsigmondnak a szultán nagy jóakaratát, hogy a János Zsigmond megsegítésére már ki is adta a rendeletet a budai és temesvári basáknak, hogy egy talpalattnyi földet se engedjenek Erdélyből elfoglalni. Békés azzal ámította a fejedelmet, hogy a szultán segítségével most már egész Magyarországot megszerezheti, egészen Pozsonyig.1 János Zsigrnond megbánta a békeajánlatok felküldését s futárt küldött a bécsi követek után. Nisowski a fejedelem értesítésére visszatért, Báthory István azonban felment Bécsbe. János Zsigrnond már először utasításul adta, hogy Miksánál igyekezzék a magyarországi részekből legalább egy részt neki megmenteni. A szultán azonban János Zsigmondnak a portára küldött követeitől értesült Erdély nagy veszteségeiről. Szulejman értesítette Miksát, hogy Erdélyt ő adta János Zsigmondnak, „minél fogva a birtokában levő tartomány is épen úgy a mi pártfogásunk alatt áll, mint az istentől őrzött birodalomnak egyéb részei“,2 ezért felszólítják Miksát, hogy az elfoglalt összes területeket adja vissza János Zsigmondnak, mert ellenkező esetben ő is érvénytelennek tekinti a Ferdinánddal kötött békét és János Zsigmondnak fegyveres segítséget ad.3 János Zsigrnond a változott viszonyokhoz mérten újabb utasítást küldött Báthorynak: „Fontolja meg Őfelsége a császár, hogy ugyanazon hatalmas uralkodó torkában van ő is, kinek kegyelmét ő maga is adóval s ajándékokkal igyekszik megnyerni“,4 s módosítsa a béke feltételeit úgy, hogy adja vissza neki a tőle elfoglalt területeket. Ha pedig Miksa ezt nem tudja megtenni, akkor gondoskodjék a törökkel szemben Erdély megvédéséről és János Zsigrnond jövendő sorsáról. Miksa, magyar tanácsosai javaslatára, hajthatatlan maradt s ragaszkodott a szatmári pontokhoz, bár a lengyel király is, követei utján, igyekezett őt engedékenységre bírni. Mivel két évvel azelőtt is aláírás előtt szakadtak meg a tárgyalások, Miksa azt hitte, hogy 1. Szádeczky: Kornyáli Békés Gáspár. 10. 1. Istvénfi: i. m 513. I. — 2. Thúry J.: Török történetírók. 11. k. 401. 1. — 3. Lukinich: Az északkeleti várháb. tört. Hadtört. Közi. 1913. 603—5. 1. — 4. Szilágyi: Érd. Tört. 353. 1.
