Pozsonyi Szentmártoni Kálmán: János Zsigmond erdélyi fejedelem élet- és jellemrajza (Székelykeresztúr, 1934)
János Zsigmond tényleges uralkodása
191 lásának tervével, János Zsigmond visszavonlt s Váradról kifáradt, meggyötört hadseregét szétbocsátotta.1 Gromonak, János Zsigmond testőr-kapitányának feljegyzése szerint, e harcokban János Zsigmond személyes bátorságának többször tanujelét adta s még Forgách is, aki egyébiránt minden rosszat képes elhinni és kitalálni János Zsigmondról, „nem győzik magasztalni“ János Zsigmondnak e harcokban tanúsított vitézségét.2 A császáriak azt remélték, hogy e hadjáratban sikerülni fog nekik János Zsigmondot elfogni,3 de János Zsigmond e valóban sikeres hadjárat után jó egészségben tért vissza Erdélybe „az úr Istent dicsérvén és magasztalván. Mert ő a fejérvári monostorból a bálványokat mind kirontotta vala, kiért a hatalmas Isten az ő hadakozását jó szerencséssé tötte vala“.4 János Zsigmond azzal a büszke öntudattal térhetett vissza Erdélybe, hogy az északkeleti felvidéken birtokait visszaszerezte, de ez elbízakodottá nem tette, mert jól tudta, Miksa meg fog mozdulni, hogy sikereit lerontsa s bizonyára Balassa is minden lehetőt elkövet, hogy birtokait visszaszerezze. Hogy támadásuk készületlenül ne találja, Kolozsvárra 1565. január 22-re oiszággyűlést hívott össze, amelynek legfőbb feladata az volt, hogy a hadfölkelést szervezze. A fejedelmi előterjesztés után, amely megemlékezett a rendeknek a sikeres hadjáratban hozott áldozatairól, a rendek hálálkodnak János Zsigmondnak a nagy gondosságért, mellyel az ország ügyeit vezette s mentegetik magukat azért, hogy a hadjáratban nem szolgálhattak úgy, ahogyan a szükség kívánta, de ígérik, hogy isten segítségével ezután is minden terhet, fáradtságot és költséget viselni fognak az ország megmaradásáért. Bár jól tudják, hogy a fejedelem, mióta uralmát átvette, folyton harcol az ország nyugalmáért, de kérik, hogy a fejedelem továbbra se szűnjék meg fenntartani a jó viszonyt a hatalmas császárral (szultánnal), hogy csendességben élhessen birodalma. 1. Istvánfi : i. m. 500—503 1. Borsos S. Krónikája, i. h. I. k. 22. I. Verancsics: ö m. II. k. 103. I, Bethlen: i. m. T. II. p. 41—42. Lukinich : Érd. ler. vált. 115. 1. Lukinich: Az északkeleti várháb. tört. Hadtört. Közi. 1913. 593 —96. 1. — 2. Szilágyi: Erdélyország tört. 351—52 1. —3. Zasius lev. Bécs, 1564. dec. 16. Tört. Tár. 1878. évf. 476—77. 1. — 4. Borsos S. Krónikája, i. h. I. k, 22. I. és Érd. Orszgy Emi. II. k. 240—41. 1.
