Pozsonyi Szentmártoni Kálmán: János Zsigmond erdélyi fejedelem élet- és jellemrajza (Székelykeresztúr, 1934)
János Zsigmond Izabella gyámsága alatt
19 hogy kivánnók, hogy mint keresztény király szablya nélkül mehetnénk Erdélybe, de vajda uramék szablyával várnak reánk, azért mü is üres oldallal neki nem indulhatunk; de kössétek te Kegyelmetek azon szablyámat fel, kivel paraszt Dózsa uram ellen hajdan1 hadakoztunk, mert nem érdemel ennél többet Majláth uram hitván feje“.2 Azután beszélgetett feleségével sok mindenről, oktatta, hogy mit tegyen, „ha netalán azalatt valami véletlen történnék“. Mindenről gondoskodott, halálsejtelem gyötörte készülődése alatt. Majd így szólt Mindszenthihez, hűséges komornyikjához : „No, Gábor uram, gondolkoztunk mindenekről, te Kegyelmedről is, kit, ha Isten után megérkezünk Erdélybe, visszaküldőnk asszonyunkhoz; ha meghalunk, lesz asszonyunknak gondja te Kegyelmedre“. E szavakra a környezetben levők mind sírásra fakadtak, mire János király szólt szelíden : „Ne féljen te Kegyelmed, mert halálunk előtt még sok igazítanunk való vagyon, és Isten ő kegyelme még napjainkat meg nem szakasztottá; érzünk még annyi erőt mü magunkban, hogy jámbor szolgáinkat megjutalmazhassuk és gonosz szolgáinkat megbüntethessük; nem is kívánunk azontúl élni, légyen az ő szent akaratja“. E beszélgetés közben János fáradtan ült le egy karosszékbe s a szék karjáról lebocsátott soványodó újjárói lehullott az aranygyűrű, amit Fráter György adott neki vissza: „Drága ez a gyűrű mü nékünk és országunknak, de ennél még drágább kinccsel bízzuk meg majd te kegyelmedet“.3 Még délután kilovagolt a király, nyájasan beszélgetett a néppel, akik összesereglettek, hogy elutazása előtt még láthassák a jámbor királyt. Sokan gondolkoztak úgy, hogy a betegeskedő király többé vissza se jő Budára.4 Azzal a nyugodt érzéssel indulhatott el János király Erdélybe, hogy a szultán is „jó reménységgel bíztatta születendő gyermekére nézve“.5 Megható jelenet volt a feleségétől való búcsuzása. Fájó szívvel búcsúzott könnyező nejétől, „ki nehezen viselé vala ez 1. 1514-ben Szapolyai verte le a Dózsa-féle lázadást. —2. Mindszenthi Naplója. I. 10. — 3. U. o. I. 11. 1. — 4. U. o. I. 12. 1. — 5. Veress: E. i. m. 72. lap.
