Pozsonyi Szentmártoni Kálmán: János Zsigmond erdélyi fejedelem élet- és jellemrajza (Székelykeresztúr, 1934)
János Zsigmond tényleges uralkodása
165 Miksát 1563. szeptember 7-én fényes ünnepségek között magyar királlyá koronázták.1 Báthory a koronázáson nem vett részt, azalatt Nagyszombatban tartózkodott, de nem azért, hogy nagyon bizalmatlan volt Ferdinánd Báthoryval szemben, mint ahogyan Acsády hiszi,2 hanem azért, hogy ne legyen feltűnő Báthorynak a koronázáson való megjelenése s a porta ne szerezhessen tudomást a folyamatban levő béketárgyalásokról. A koronázás után a tárgyalásokat újra megkezdették, amikor Ferdinánd Blandratának a következőket válaszolta: Megértette, hogy János Zsigmond Ígéretet tett neki, hogyha leányát, Johannát neki feleségűi adják, engedelmesen mindent meg fog tenni, amit Ferdinánd kíván. Igaz, hogy még János Zsigmond anyja életében, legkisebb leányát, Johannát János Zsigmondnak ígérte. Akkor azonban mindketten még gyermekek voltak. Később János Zsigmond magát ellenségként viseltes ezért az ügy többé nem úgy áll, mint régen, de hogy megmutassa, mennyire szivén fekszik a közbéke ügye, hajlandó leányát, Johannát János Zsigmondhoz adni, vagy pedig valamelyik unokahugát adja hozzá. Erdélyt átengedi János Zsigmondnak, aki a királyi címről lemondván, magát Erdély fejedelmének (dux) fogja nevezni. Előbbi követeléseit azonban még szigorúbb formában fogalmazva, kívánta, hogy János Zsigmond tegyen neki hűségesküt. Ha János Zsigmond fiú örökös nélkül hal meg, vagy ha fiú örökös leszármazottjai valaha kihalnak, Erdély szálljon Ferdinándra, vagy az ő örököseire. Ha János Zsigmondnak leánygyermekei lesznek, azokról illően gondoskodni fognak. Megengedi János Zsigmondnak, hogy az országban teljes tekintélyt és hatalmat gyakoroljon, mindennemű jövedelmet élvezzen, azonban az országból semmit el nem idegeníthet. Az Erdélyben lakó magyar alattvalók és viszont, javaikat minden háborgatás nélkül élvezhetik. János Zsigmond a katholikus vallásban megmarad, ebben meghagyja feleségét is, gyermekeit ebben a vallásban neveli s amennyiben rajta áll, ebben alattvalóit is megtartani törekszik. János Zsigmond elégedjék meg Eidéllyel, sőt most már azt is kívánta, hogy a megállapodásokat Erdély rendéivel fogadtassa el, azokra esküdjenek meg s állítsanak ki hitlevelet, a várak és erődítmények kapitányait és elöljáróit szintén eskett. Istvánfi: i. m. 479—480. 1. — 2. Acsády: i. m. 342. 1.
