Pozsonyi Szentmártoni Kálmán: János Zsigmond erdélyi fejedelem élet- és jellemrajza (Székelykeresztúr, 1934)

János Zsigmond tényleges uralkodása

166

fesse meg. A megállapodásokat a maga részéről a magyarországi rendekkel is elfogadtatja.1

Ekkor János Zsigmond azzal az indokolással, hogy hoszszabb időre van szüksége, hogy ezt a dolgot megfontolhassa s a rendek beleegyezése nélkül véglegesen nem is tud dönteni, visszahívta Báthoryt és Blandratát Bécsből.1 2 A hosszas tárgyalásnak az eredménye egy fegyverszünetről szóló okmány azzal a hozzáadással, hogy az időközben elkövetett kölcsönös pusztításokat és sérelmeket egy bizottság vizsgálja meg.

János Zsigmond kötelezte magát, hogy a fegyverszünetet mindenben pontosan betartja,3 de mérlegelte azt a nagy veszteséget, mely a Ferdinánd feltételeinek elfogadásával Erdélyt területileg'is nemzetközi vonatkozásában érné s úgy találta, hogy ez nincs arányban azzal, hogy az ő házassági ajánlatát elfogadták s ezért nem is terjesztette az országgyűlés elé. Különben Erdélyt most már Heraklides bukása foglalkoztatta.

VI.

A székelyek forradalmának leverése után János Zsigmond veszedelmes szomszédjától, Heraklides moldovai vajdától is hamarosan megszabadult.

A magyar királyok a moldovai és havasalföldi vajdák hűségeinek jutalmazására a vajdáknak több várat adományoztak Erdélyben, mint hűbért, hogy a török üldözés ellen legyen hova menekülniük.* Erdélyben még Mátyás király hűbérül adta Nagy István moldovai vajdának Csicsó (Ciceu) és Küküllővár (Cetatea de Balta) várakat. Ezek után a várak után János Zsigmond idejében is a moldovai vajdák évente adófizetés mellett 32 katonát voltak’ kötelesek kiállítani.4 János Zsigmond és Heraklides között, amint már az előzőkből ismerjük, rossz viszony volt, de azért az elbízakodott Heraklides haraggal és gyanuskodással telt levélben bejelentette igényét a két várra s azzal

1. Responsum pro doctore G. Blandrata. 1563. szept. 22. Pozsony. Bécsi áll. [evéll. Hungarica. Fogalmazvány. Kiadva : Tört. Lapok. 1875. 886—89. 1.

— 2. Bethlen : i. m. Tom. p. 33—37. és Katona : i. m. XXIII. p. 784—87. —

3. A bécsi titkos levéltár leveleiből. Közölve : Tört. Lapok. 1875. évf. 791—92. 1.

— 4. Érd. Orszgy. Emi. 11. k. 106- 1,