Pozsonyi Szentmártoni Kálmán: János Zsigmond erdélyi fejedelem élet- és jellemrajza (Székelykeresztúr, 1934)
János Zsigmond tényleges uralkodása
150 Ezen intézkedések a székelyek közül csak a főnépeket és lófőket ismerték el nemeseknek s azoknak olyan jogokat biztosítottak, mint a kiváltságos nemesi osztálynak. A székely köznép nemességét elvesztette és jobbággyá lett. A fejedelem meg is kezdte a hozott törvények végrehajtását. A székely köznép a hűtlenség következtében birtokait elvesztette s azok a fejedelemre szállottak. A fejedelem ily módon kapott birtokait részben a görgényi, szentléleki, várhegyi és udvarhelyi várakhoz csatoltatta, részben ezekből híveinek adományozott.1 A szelíd lelkű fejedelmet a székely Kérdés megoldásánál nem vezette sem bosszúállás, sem kapzsiság. János Zsigmond a székelyek jogviszonyainak rendezésében, a nehéz kérdés megoldásában azt mivelte hite szerint, „ami Isten szerint és a világ törvénye szerint igaznak látszik“. Ö és az országos rendek úgy találták, hogy az ősi székely szabadságot abban a formában, amely már a kiváltságos osztályok között is olyan nagy különbséget tesz, a változott viszonyok miatt, fenntartani már nem lehetett. Hogy a portának fizetendő adóban csak a magyarság és a szászság részesedjék, azt igazságosnak mondani még akkor sem lehetett. János Zsigmondnak minden törekvése arra irányúit, hogy a székelyek alkotmányát beleillessze az ország alkotmányába s kötelezze a székelyeket arra, hogy résztvegyenek az állam terheinek viselésében. Az egész székely kérdés megoldása mutatja, hogy János Zsigmond mennyire szivén viselte a köznép jólétének sorsát. Minden erejével igyekezett a köznépet megvédeni a főnépek zaklatásaival szemben s a székely nép iránti jóakaratát végül megmutatta azzal is, hogy a székely lázadásban részt vett székelyeknek a kapitányok, tanácsosok, hadfogadók és főindítók kivételével, mind megkegyelmezett azzal a kikötéssel, hogy többé részt ne vegyenek semmiféle felkelésben, mert ha részt vesznek, akkor ez a kegyelem is érvényét veszíti.2 A segesvári pontok siralmas helyzetet teremtettek a székelység többségére. A közszékelyek sorsa nem hogy javult volna a fejedelem jóakaratú intézkedései következtében, hanem még rosszabb állapotot teremtettek. A székek már 1564-ben pa-1. Jakab—Szédeczky: i. m. 263. 1. — 2. János Zsigmond kegyelemlevele, közölve: Székely Oklevéltér. 11, k. 167—68' 1,
