Pozsonyi Szentmártoni Kálmán: János Zsigmond erdélyi fejedelem élet- és jellemrajza (Székelykeresztúr, 1934)
János Zsigmond tényleges uralkodása
141 Á székelység nehezen nyugodott bele az adózásba s egyes székek az adóösszeírás alkalmával valósággal lázadoztak s ezért Fráter György 1546. ápr. 17-én elrendelte, hogy a székelyek összeírását karhatalmi erővel hajtsák végre s csak így történhetett meg a székelység első összeírása az adózás céljára. Fráter György most már az erőszaktól sem riad vissza, de azért János Zsigmondnak is sok baja volt még a székelyek adóügyével, mert ezek a „görbe“ utakat is felhasználták arra, hogy az adóterhüktől meneküljenek.1 Fráter György alatt fizették a székelyek az adót, de azért mindig nyugtalankodtak, forrongtak. Fráter György halála után még jobban békételenkedtek s Izabellának és János Zsigmondnak Erdélyből való eltávozása után Ferdinánd, hogy a székelyeket magának megnyerje, a székelyek képviseletében előtte megjelenő Sándor Mihálynak és Bernát Balázsnak „nagy függő pecsétes levelet“ adott,2 mellyel Bécsben, 1554. április 6-án megerősítette a székelyek ősi adómentességét s minden régi szabadságukat, azzal a kikötéssel, hogy a régebbi királyoknak teljesített szolgálatokat s az ökörsütést neki és utódainak is adják meg.3 A félrevezetett székelyek Ferdinándban bízva, mikor Izabellát és János Zsigmondot Erdélybe visszahozták, nem csatlakoztak a nemzeti párthoz s közülök többen még a hűségesküt sem tették le. Kiváltságaik megerősítésében is bízva, az adózás alól igyekeztek magukat kihúzni, s ezért kellett 1557-ben megalkotni azt a törvényt, hogy amit az erdélyi három nemzet közül kettő elhatároz, az a harmadikra is kötelező.4 A székelyek. hogy jogaiknak legalább a látszatát megtartsák, olyan feltétellel fogadták el a kivetett adót, hogy azt saját gyűléseik elé terjesztik. A székelyek gyakorolták azt a módot, hogy az adóügyet szokott helyükön, Udvarhelyen, előbb saját nemzetgyűlésükön megtárgyalták 5 s itt döntöttek a reájuk kivetett adó ügyében, de ez lényegében csak formaszerüség volt, mert kevesebb adót nem vethettek ki, mint amennyit az országgyűlés megállapított.0 1. Barthos Kálmán: Erdély pénz- és hadügyei János Zsigmond korában. Kolozsvárt, 1902. 49. 1. — 2. A Székely Krónika. Tört. Tér. 1880. 639. 1. — 3. Székely Oklevéltár. II. k. 112—14. I. — 4. Érd. Orszgy. Emi. II. 73. 1. — 5. U. o. I. 410-411. 1. - 6. Barthos: i. m. 50. 1.
