Pozsonyi Szentmártoni Kálmán: János Zsigmond erdélyi fejedelem élet- és jellemrajza (Székelykeresztúr, 1934)
János Zsigmond tényleges uralkodása
142 Rosszabbodott a közszékelyek helyzete azzal is, hogy az 1558-iki tordai országgyűlésen kimondják, hogy nemcsak az előkelők és lófők, hanem ezeknek a birtokain lakó zsellérek és szolgák is felmentetnek az adófizetés kötelezettsége alól s így most minden teher a harmadik rendre, a közszékelyekre háramlód.1 Az eredetileg teljesen egyenlő joggal bíró székelyek közűi most a két első rendnek voltak jogai kötelesség nélkül, míg a legszegényebb 3-ik rendre hárult minden teher s hivatalhoz sem juthatott, úgy, hogy valósággal szolgaságra volt kárhoztatva.2 A székelyek zúgolódtak, de egyebet nem tehetvén, hadfelkelési kötelezettségeiket lanyhán teljesítették. Az elégedetlenkedő székelyek az 1559. június 12-iki fehérvári országgyűléshez egy kérést nyújtottak be, melyben sérelmeik orvoslását kérik. Az országgyűlés behatóan foglalkozott székelyek ügyeivel s határozatát 22 pontban hozta meg. „Minthogy a székelyek semmi privilégiumot elő nem adtak (azaz nem tudtak felmutatni semmiféle szabadságlevelet), Öfelségök semmi privilégiumot nem adhattak nekik“. Egyébképen azonban a királyné a rendekkel igyekszik őket szabadságaikban megoltalmazni. Mivel a „fűfű székelyek“ zselléreiket kivették az adózás alól, az egész teher a közrendbeli községekre szakadt, úgy, hogy minden porta után 1 forint 50 dénárt kellett fizetniük, miért a közszékelyek gyakran panaszkodtak, azonban az országgyűlés úgy határozott, hogy a „főszékelyek“, továbbá az „igaz gyökér szerint“ való lófők, kiknek őseik Mátyás király és más királyok alatt vitézkedtek, ezután sem rovatnak meg semmiféle adóval, hanem csak hadifelkelésre köteleztetnek. Annyit mégis elértek panaszaikkal a közszékelyek, hogy mostantól kezdve rajtuk kívül a zselléreket és szolgákat is megrótták adóval. Minthogy a székely városok kötelezve vannak portai adó fizetésre, külön választatnak a székely községektől, mert nem lehet a városokat kettős teherviselésre kötelezni. A székek kormányzására királybirákat rendelnek s megállapítják hatáskörüket és amennyiben lehetett, panaszaikat a kor kívánalmaihoz mérten teljesítették.3 A székely előkelők is sanyargatták a köznépet, de leg-1. Érd. Orszgy. Emi. II. 91. I. — 2. Barlhos: i. m. 50—51. 1. — 3. Érd. Orszgy. Emi. II. k. 50—51. Továbbá: 117—127. 1. és Székely Oki. Tár. II. k. 150-54. 1.
