Pozsonyi Szentmártoni Kálmán: János Zsigmond erdélyi fejedelem élet- és jellemrajza (Székelykeresztúr, 1934)
János Zsigmond tényleges uralkodása
140 ságuk. A mohácsi vész uián azonban Erdélyre is nehéz napok következtek s az állampolgárokra is mind nagyobb és nagyobb teher nehezedett. Jogos és méltányos volt tehát, hogy a rendkívüli idő nagy államterheit Erdélyben ne csak a magyarok és szászok, hanem a székelyek is hordozzák. A székelyek azonban az ökörsütésen kívül más adót nem akartak elismerni; a sovány székelyföldön folytatott kezdetleges gazdasági életük nem is juttatta őket olyan pénzfelesleghez, melyből könnyen eleget tehettek volna állampolgári kötelezettségüknek. A székelység inkább állattenyésztéssel és kereskedéssel foglalkozott, de Buda elfoglalása után Nyugat felé bezárult a piac s inkább csak Lengyelország felé kereskedhettek, de kevés hasznuk lehetett olyan időben a marhakereskedésből, mikor egy tinónak az ára 60—80 dénár (krajcár) volt s így részben pénzbeli szegénységük okozta, hogy a székelyek rossz adófizetők voltak. A székelyeket először a XVI. sz. legnagyobb politikusa, Fráter György vette reá, hogy katonai kötelezettségük mellett adót is fizessenek. Később Fráter György a jóakaratot kötelezővé tette s erős kézzel kényszerítette a székelyeket, hogy az ország közterheihez adójukkal ők is hozzájáruljanak. A Székely Krónikában az első pénz-adó 1543-ban van feljegyezve.1 Az 1545-iki tordai országgyűlés már kimondja, hogy amint egy a hazánk, az egy és ugyanazon áldozatot kívánja minden fiától. Senki, ami a haza fenntartására van, ki ne vonja magát, vonatkozzék az akár a haza védelmére, akár pénzfizetésre, vagy más hasonló áldozatra. Határoztatott azért, hogy a haza hasonló terheit mind a három nemzet egyformán viselje, minthogy a haszon is, amely a haza megtartásából származik, mindenkire egyformán kiterjed.2 Ez már a közteherviselés XVI. századi formájának kényszerű megállapítása és annyira világos fogalmazás volt, hogy úgy érezték a székelyek, ez alól nem vonhatják ki magukat, s Fráter Györgynek 1545. dec. 21-én kiállított nyugtája szerint, a Gyaluban 1545-ben kivetett adóból a székelyek 3690 forintot, mint adórészletet s tényleges pénzbeli adót a kincstárnok kezéhez be is fizettek.3 1. A Székely Krónika. Tört. Tár. 1880. évf. 633—48. 1. — 2. Érd Orszgy. Emi. I, 196. és 217. I. - 3. U. o. I. 225. !.
