Kovács Sándor - Molnár B. Lehel (szerk.): Boros György unitárius püspök naplója 1926-1941 - Az Erdélyi Unitárius Egyház Gyűjtőlevéltárának és Nagykönyvtárának kiadványai 1. (Kolozsvár, 2001)
Boros György életrajza
óta már volt bizonyos szervezete, és 1859-től két tanára, a két oktatási rendszer még annyira szoros volt, hogy az önállóságot nem lehetett észrevenni.12 Az áttörés az 1896-97-es tanévben történt meg, amikor az Unitárius Egyház létrehozta a Papnevelő Intézetet, melynek igazgatója a dékán volt. Dékánnak egy évre Boros Györgyöt választották meg, majd évről évre újraválasztották egészen 1902-ig, amikor a Főtanács elfogadta, hogy a dékánt ezután 4 évre válasszák. Boros még kétszer 4 évig töltötte be ezt az állást, amíg 1910-ben főjegyzővé választották.13 Öt Csifó Salamon követte a dékáni székben. Boros Györgynek az az álma, hogy a teológiát akadémiai szintre emeljék, 1915-ben valósult meg, amikor az Egyházi Képviselő Tanács a Főtanács jóváhagyásával létrehozta az Unitárius Teológiai Akadémiát.14 Boros György sokat küzdött a teológiai oktatás fejlesztésért, és fontos szerepe volt mai színvonalra emelésében. Arra figyelmeztette tanítványait, hogy ha nem tudják úgy megismerni a világegyetemet, hogy azt könnyen át tudják tekinteni, igyekezzenek megismerni önmagukat, mert az ember is egy kis világ, akiben a lélek éppolyan viszonyban áll a testtel, mint az univerzumban az isteni az anyagi világgal. Boros Györgyöt az 1910 októberében tartott Főtanács az egyház főjegyzőjévé választotta. Ettől kezdve teológiai tanársága mellett ezt a munkakört is betöltötte. Kriza János születésének 100. évfordulója alkalmával 1911-ben Boros indítványozta, hogy adják ki a néhai nagy előd egyházi dolgozatait, mert — meggyőződése szerint - „mind az irodalomnak, mind a vallásos életnek díszére és hasznára lesznek.”15 Sajnos, indítványa azóta sem vált valóra. Az első világháború kitörése nagy megpróbáltatások elé állította az egyházat és híveit. Borosnak az 1915. évi Főtanácson tett javaslatára a fronton harcoló unitáriusok és az otthonmaradottak vigasztalására és bátorítására imádságoskönyvet adtak ki. Ezen a Főtanácson ünnepelték Ferencz József püspök születésének 80., lelkészi működésének 60. és püspökségnek 39. évfordulóját, amelyen Boros György mondott üdvözlőbeszédet. Többek között így méltatta: „Ferencz József palástját a nemzeti élet új légáramja szabad tettekre hajtotta, és ő bátorsággal adott új köntöst a hitigazságokra. Kátéjával sikeresen bevezette ifjúságunk leikébe, irodalmi nyelvébe azokat a hitformákat, amelyekkel nemcsak hiszünk, hanem valljuk is, hogy unitáriusok, egységhívők vagyunk. Neki köszönjük, hogy ifjúkori bátor szavától 300 év múltán megzendült hitünk a délibábos romokon”16 15
