Kovács Sándor - Molnár B. Lehel (szerk.): Boros György unitárius püspök naplója 1926-1941 - Az Erdélyi Unitárius Egyház Gyűjtőlevéltárának és Nagykönyvtárának kiadványai 1. (Kolozsvár, 2001)
Boros György életrajza
Símén Domokos, akiről Boros nekrológot írt, 1878. szeptember 9- én halt meg, és így megüresedett a biblia-teológiai tanári állás. Derzsi Károly, az akkori tordai Unitárius Algimnázium latin és görög szakos tanára 1879. február 12-én kelt levelében a következőket írta a még Angliában tanuló Borosnak: „Azt hiszem, értesült volt még a múlt őszszel arról, hogy elhunyt Símén tudósunk tanszékére engemet terveztek bevinni. Én hosszas habozás után hajlandónak is mutatkoztam. De a habozásom most még nagyobb lett, mint volt; egyfelől családi, anyagi helyzetem, másfelől az, hogy nagy terhet kell magamra vennem, tekintve, hogy a theol. tudományok iránt előszeretettel nem viseltettem stb. kétessé teszik bemenetelemet. Ezért akarom korán figyelmeztetni, hogy éppen azon a pályán is lévén, csak készülgessen betölteni a Símén helyét. Könnyebben teheti, mint én, ki 4-5 év ittlétem alatt egyebekkel foglalkoztam s ambícióm sincs e tekintetben.”6 Négy hónap múlva, 1879. június 21-én Derzsi újabb levelet küldött Borosnak, amelyben már megváltoztatta előző álláspontját: „A télen baráti figyelmeztetésül írt levelemben írtam volt, hogy Kolozsvárra menni nagy kedvet nem érzek, s ha nem mehetek, úgy önnek kell oda menni. Pár hét óta a dolgok változtak. Barátaim, különösen a kolozsváriak oly meggyőzőleg szólották; az a körülmény, hogy a Simén-féle könyvtár rokonság útján rendelkezésemre álland; az az elgondolás, hogy a theológia tanításánál a classica nyelveket — melyekre kedvem van — nagy mértékkel lehet használni, sőt ezek éppen elkerülhetetlenül szükségesek; itteni anyagi helyzetem némi változása stb. — mindezen elősorolt okok arra vezettek, hogy én, ha megválasztatom, Kolozsvárra bemegyek. ... A dolog a zsinati választástól függ. Én, ha itt kell maradjak [ti. Tordán], nem bánom, még azt á fáradságot se, amit az előkészületekre teszek, mert a tanulás soha sem kár. Éppen ezért írom meg most és nyíltan és barátságosan a dolgok állását, nehogy bárminemű gyanú is férjen eljárásomhoz. Amikor menni kedvem nem igen volt, akkor megírtam azt, hogy se ön ne legyen előkészületlen, se az egyház ne csalódjon.”7 Dávid Ferenc halálának 300 éves évfordulóján, 1879 augusztusában Székelykeresztúron emlékzsinatot tartottak. A zsinat egyik lényeges pontját képezte a Símén Domokos halálával megüresedett tanári szék betöltése. Erre két embert jelöltek, Derzsi Károlyt és Boros Györgyöt. A zsinat 61 szavazattal 43 ellenében Derzsit választotta meg, Borost pedig a tordai iskola rendes tanárává nevezték ki. Mielőtt azonban mindketten elfoglalták volna állásukat, Derzsi Károly felmentését kérte a teológiai tanárság alól, és helyébe Borost választották. 13
