Kovács Sándor - Molnár B. Lehel (szerk.): Boros György unitárius püspök naplója 1926-1941 - Az Erdélyi Unitárius Egyház Gyűjtőlevéltárának és Nagykönyvtárának kiadványai 1. (Kolozsvár, 2001)
Boros György életrajza
szerint a legfelsőbb rendelésekben kiszabott igényeknek Kitűnően megfelel, azért ő ezen bizonyítvány erejénél fogva tudományos egyetem (universitas) látogatásaira nyilváníttatik.”3 Boros 1874-től a teológián tanult tovább, de 1875-től magántanuló lett, ugyanis Símén Domokos ajánlatára Kövesdre (Szilágy megye) költözött, hogy báró Kemény Árpád nevelője legyen. Másfél évet töltött ott és ennek a szünetnek köszönhette, hogy egészségileg teljesen felépült. 1876 őszén Boros visszament Kolozsvárra, hogy a teológia harmad és egyben utolsó évét befejezze. Itt meg kell említenünk, hogy a kollégiumban 1850-ben megalakult olvasótársaság 1861-ben elhatározta, hogy a szavalásban való önképzés érdekében hetenként külön tart összejöveteleket, s 1863-ban létre hozott egy önálló „Irodalmai és szavalati önképző egylet”-et. így tehát két egylet működött egymás mellett. Eleinte buzgó és odaadó munkát folytattak, de előre lehetett látni, hogy a megoszlott ifjúság egyiket sem tudja majd megfelelő színvonalon tartani. Amikor a helyzet már kilátástalan volt, az 1876-77-es tanévben Boros György azt javasolta, hogy a külön-külön működő két testvéregyesületet olvasszák egybe. A javaslat elfogadása után megalkották az alapszabályzatot és létrejött az „Ifjúsági Olvasó és Onképző Egylet”. Boros ennek az egyletnek 1881- től 1916-ig védnöke, majd 1928-ig tiszteletbeli védnöke volt.4 Boros 1877. júniusában „dicséretes sikerrel” tette le a papi szigorlatot, és az Egyházi Képviselő Tanács 128-1877 szám alatt „egyházi hivatalra alkalmazhatónak” nyilvánította. Még abban az évben, Ferencz József püspök ajánlatára, akadémitának jelölték a londoni Manchester New College-ba, és így Boros Angliába utazott. Londonban a tanulás mellett 1878-ban megkezdte írói munkásságát azzal, hogy Kaáli Nagy Elek főgondnokról és Símén Domokos teológiai tanárról nekrológot, valamint életrajzot írt az Inquiretbzn, amelynek erdélyi tudósítója lett. A folyóiratban a magyarság és ezen belül az unitáriusok valós helyzetét ismertette, így sok hamis elképzelést oszlatott el rólunk, felvilágosítva az angol nyelvű olvasókat. Ezzel nemcsak az unitáriusok, hanem az egyetemes magyarság ügyét karolta fel, és szolgálta élete végéig. „Ügy tekintek vissza Londonra — írta feljegyzéseiben —, mint életem útján velem szembe szálló hatalmas jobb kézre, amelyben erő, bátorítás és irányítás volt felhalmozva.”5 Ilyen és hasonló gondolatokkal, tettre kész elhatározással érkezett haza 1879. július 26-án. 12
