Józan Miklós: A fejedelem és papja (Budapest, 1940)

Az igaz úgy mint istennek leikétől, az ő Igéjének folyása szerint, az hamis pedig az pokolbeli ördög irigységéből az igazságnak meg homályosíttatására, nagy háborúságra, és vetélkedésre okot adott.

Sokan az Emberek közül, kik az istennek cselekedetnek tanácsát eszekben nem vehetik, avagy mindenestül fogva meg tartóztatják magukat, hogy ugyan semmi isteni tiszteletre avagy félelemre gondot ne viseljenek, avagy ugyan hogy tagadják, hogy Isten volna az, ki valami gondot viselne Az Emberi Nemzetre: Mint ha az volna, efféle vetélkedések nem támadnának, azt állítják, avagy némellyek jónak mindeneket ítélvén, békességnek okáért mindenféle tudománt válogatás nélkül bevesznek.

Dicsekednek efféle dolgokban e világnak fiai. De az Isten az ő híveitől különb ítéletet és cselekedetet kéván, tudni illik, hogy az lelkeket meg próbálják, és az hamis Prófétáktól önnön magukat meg oltalmazzák, — mely cselekedethöz istenhöz való könyörgés, az szent írásban való tudakozás és ez világnak tettetős méltósága mellől való eltávozás kévántatik, sőt inkább istentől felépített elme, melyben az választásnak magva be hintetvén gyükeret vert. Mert csak ezek értik és veszik az igazságot, ezeknek mindenek jóra vadnak. Ezek vonattatnak az mennyei Atyától es mind végig álhatatosan meg maradnak, meg győzvén ez világnak hamis ítéletit, es az önnön testi indulatjokat.

Mire való ez és miért számlálom ezeket elő? Hogy Felséged az elmúlt dolgokról és cselekedetekről emlékeztessem. Az isten Felséged birodalma alatt predicáltatja vetélkedéssel az Christust, es tusakodás és visszavonás által akarja megtisztítani az ő igazságát, hogy egyéb királyoknak és fejedelmeknek intésére ennek utat meg nem fogta Felséged, az istennek igéjéhöz való szeretet és ab— 22