Józan Miklós: A fejedelem és papja (Budapest, 1940)

ban való gyönyörködés művelte, hogy kedig ez világnak szidalmát álhatatos szüvvel viselte és hordozta, istennek kiváltképpen való ajándéka és az választásnak magvának meg gyükereztetése.

Tudom ,hogy ez világnak fiainak külömb itileti vagyon Felséged felől. De bizonyos vagyok, hogy az mely isten Felséged-ben ezt elkezdte, mind végig es előviszi azt az ő Áldott Szent Nevének dicsőségére. Mert én jó lelki esmerettel erre vallást tehetek, hogy én soha semminemű külső bölcseségnek avagy haszonnak és jutalomnak beszédével nem igyekeztem Felséged elméjét meg fognom, avagy imerre, avagy amarra vinnem, holott ezt ingyen én tőlem sem lehetett volna, miért hogy az Királyok szűvek istennek kezébe vadnak, és oda hajtogatja, hova szinte akarja.

Az én hivatalomnak tiszti és rendi szemeim előtt forgott együgyű képen — az istennek igazságát a mint meg érthettem, igyekeztem predicállani és Felséged eleiben terjesztenem, és ez főképen az oka, a miért Predicatióimnak első részét az Atya Istennek esmeretiről és az Ő Fiáról, az IHESUS CHRISTUSROL FELSEGEDNEC ajánlani akartam, hogy egyebek es láthassák minemű tudománt hirdettem, vallom pedig az vetélkedésnek kezdetiben a miképen predicállattam hogy úgy akartam kinyomtatnom, hogy méltán senki ne vádolhasson, mint ha külömbet predicállottam volna es külömbet nyomtattam volna ki. Miképen azért eleitől fogva az igazságnak szeretője voltam: Azonképen ennek utánna es akarok lennem, és tehetségem szerént az istennek tiszta igéjét követnem. Ha kedig valamiben meg csalatkoztattam volna, az kik istennek igéjéből igazbat mutatnak meg, kőszenem es követni őket nem szégyenlem. De én abban bizonyos vagyok, hogy az HÁROMSÁG istent, kit az Antichristus talált,

— 23 —