Gall György (szerk.): A szent szabadság oltalmában. Erdélyi unitáriusok az 1848-1849-i magyar forradalomban és szabadságharcban (Kolozsvár, 2000)
Tanulmányok - Kisgyörgy Zoltán: Akik nem engedtek a negyvennyolcból
Kívánom, hogy mindig - Incze János székely huszár alapítványa - címen és néven kezeltessék.” Úgy érezzük, hogy a szabadságharcos emlékekben oly gazdag kálnoki unitárius egyházközség úgy róhatná le késői kegyeletét, ha a felsorolt személyek nevének feltüntetésével méltó emléket (obeliszket, emléktáblát) állítana a hősöknek. Ennél az emlékműnél emlékezhetnének majd az elkövetkező években minden március 15-én. Kökös Ismert a szabadságharc irodalmából, hogy ez a Feketeügy-menti település, s természetes, hogy annak mindenkori lakói, így unitárius egyháza is, részese volt a forradalomnak. A Szászföld és a Székelyföld határán elterülő Kökös állandó módon a hadak felvonulási övezetébe esett, hisz a falu délkeleti végén van a történelemből, de még a szépirodalomból és a költészetből is ismert kökösi híd, számos harci epizód színhelye. Kökösnél 1848-49-ben kétszer fejlődött ki éles harc, s így két ún. kökösi ütközetre kell emlékezzünk. Az elsőre június 23-án került sor, amikor kislétszámú székely csapat állott ellent Hasford altábornagy túlerejének; a szomorú kimenetelű másodikra július 2-án, melyben hősi halált halt - miként a Sepsiszentgyörgyön megjelenő Közlöny hírül adta „Gábor Áron tüzérőrnagy a székely ágyuk teremtője.”41 Kökösnél állandó őrség állott, hisz itt volt a Székely Tábor védelmi vonala, s itt volt ennek egyik tartaléktábora.42 Az ún. kökösi hídfőnél állomásoztak a székely falvak nemzetőri csapatai, s maga Kökös is 38 nemzetőrt állított ki Sepsiszék 1292 nemzetőréből.43 Részletes falumonográfia hiányában nehéz rekonstruálni miképpen vettek részt a kökösi unitáriusok a szabadságharcban, de minden bizonnyal papjuk, az akkoron szolgáló Serester Sámuel lélekben mellettük állott, és a lelkieket pótolta a legnehezebb pillanatokban. Az unitárius egyházközség történetét Mátyás György Sepsiszentgyörgyön élő egykori kökösi lelkész írta meg. Az egyházban „komoly károk keletkeztek az 1848—49-iki szabadságharc idején, Háromszék önvédelmi harcában” - idézünk művéből. Egy 1852-ben készült vizitációs jegyzőkönyvből idéz hosszasan a szerző, amikor Székely Sándor püs-70
