Gall György (szerk.): A szent szabadság oltalmában. Erdélyi unitáriusok az 1848-1849-i magyar forradalomban és szabadságharcban (Kolozsvár, 2000)
Tanulmányok - Kisgyörgy Zoltán: Akik nem engedtek a negyvennyolcból
pök és Kiss Mihály esperes feljegyzik, hogy az „összeírt ingó jók, ezüst ón edények és szövetek, ládák, levelek és könyvek, az említett vészes időben, mind elraboltatok.”44 Hogy a falu népe, esetünkben az unitárius hitközösség mennyire rokonszenvezett a szabadságharc eszméivel, mi sem bizonyítja jobban, mint maga az a tény, hogy a bölöni és felsőrákosi hittestvérck példáját követve, egy 1707-ben öntött műemlékjellegű harangjukat felajánlották Gábor Áronnak. Körirata - hisz fönn maradt - ma is hozzánk szól: VENITE, AUDITE VERBA VITAE (Gyertek és hallgassátok az élet szavát) EC. UNIT. KÖKÖS PAST. M. C. BEDŐHÁZI AE. ANDR. KILLYE 1707.45 Nem ismerjük a maga teljességében a kökösi negyvennyolcasok névsorát. Annyi azonban bizonyos, hogy Nagy Géza46 négy odaveszett kökösinek közli a nevét: Kökösi Antal, Kökösi István, Zsigmond Bénián és Zsigmond Jakab. (A helybeli református templom portikusában elhelyezett emléktáblán még ott van Danes Elek, Nagy József és Zsidó Sándor neve is, akik azonban Csomakőrös negyvennyolcas vértanúi, bizonyára elírás - Kőrös-Kökös - folytán, tehát tévesen kerültek a névsorba.) Mind a négyen unitárius családok sarjai voltak. Emlékükre faragott kopját állítottak (1996), mely helybeli mester, Klutch István Gábor munkája. A kökösi negyvennyolcas áldozatok sorába kell még iktatnunk Sárosi József unitárius atyánkfiát is, „ki a tábor alkalmával” (értsd a hadak táborozását, sokszor említik így a korabeli írásokban a székely, de főleg az ellenséges hadak táborozását) „megöletett”, s az egyháztól árendált földjét az egyház az 1848. április 15-én tartott Eklézsia Gyűlésen, mivel arról özvegye lemondott, Nagy Miklósnak adta haszonbérbe.47 A háromszéki honvédelmi harc emlékét, Kököst, a kökösi hidat és Gábor Áront idézik korabeli és később született írások, regények, színművek és versek. Van olyan, melyet már csak az öregek ismernek, valamikor - 1940-44 között - iskolában tanították: „Sötétfelhők tornyosulnak már az égen, Elnémultak a harangok Háromszéken, Elszálltak a csatatérre viharszárnyon, 71
