Gall György (szerk.): A szent szabadság oltalmában. Erdélyi unitáriusok az 1848-1849-i magyar forradalomban és szabadságharcban (Kolozsvár, 2000)
Tanulmányok - Kisgyörgy Zoltán: Akik nem engedtek a negyvennyolcból
ezt a napot, szentháromság vasárnapja utáni hétfőt, mint a szabadság napját, minden évben megünneplik. És [...] ez a nap, legnagyobb ünnepe Alsórákos népének. Ezen a hétfőn minden munka szünetel, minden otthonától távol levő rákosi, ha csak teheti, hazamegy, hogy ezen az ünnepen részt vegyen. Reggel fúvószenekar járja be a falut, istentiszteletre mennek, délután az Oldalkertben ünnepélyre gyűlnek, melyet este táncvigalom zár.”8 A szerző a szájhagyomány leírása után (anélkül, hogy az adatközlők nevét megemlítené) történelmi adatokat is közöl. „Az ismeretes március 15-i követelmények között szerepelt az úrbéri szolgáltatásoknak, a robotnak és a tizednek a megszüntetése, egyszóval a jobbágyi állapotoknak az eltörlése. Ennek törvénybe iktatása az április 11-i országgyűlésen történt meg, s ettől kezdve Magyarországon - tehát nem a közjogi lag különálló Erdélyi Nagyfejedelemségben is - a robot rendre megszűnik. A márciusi vívmányok és ebben a robotnak az eltörlése is Erdélyre viszont csak a május 30-án kimondott két ország közti unió és a június 18-án tartott közös országgyűlés szentesítése után váltak érvényesekké. Erdély-szerte tehát a jobbágy június 19-én már nem volt köteles úr dolgára kiállani. Alsórákoson azonban az egy nappal előbbi országgyűlés végzését sem az ispán, sem a nép nem ismerve, úr dolgába kezdtek, s akkor - utána - következtek be a hagyományból ismert események. A nép ajkán élő ama tudatnak, hogy ezen az isten háta mögötti helyen a nép nem vehetett hírt a március 15-i felszabadulásról, és így igazságtalanul hordozták még mintegy negyed évig a földesúri igát, abban keresendő magyarázata, hogy Erdély nyugati részein (Közép-Szolnok, Zaránd, Doboka, Kolozs vármegyékben) megindult a parasztság a magyarországi hírekre, és sorra tagadták meg a földesúri szolgáltatásokat, míg itt, Rákoson a baj megszüntetésére semmi sem történt [...] Június elején ismét hangos egész Erdély a parasztmegmozdulásoktól, most már egészen Háromszékig [...].” Ezekhez az időkhöz kapcsolódik a „szökött jobbágyok” kérdése. Ezekben a perekben sokszor szerepelnek olyan ifjak, akik oskolamesterek, papok, iparosok lettek, nevet változtattak, de akiket sokszor, még évtizedek múlva is, köröztetett a földesúr. Fűzi János alsórákosi fiú - például - ótordai unitárius lelkész lett..., s Rákoson temették el 1834-ben.9 51
