Gall György (szerk.): A szent szabadság oltalmában. Erdélyi unitáriusok az 1848-1849-i magyar forradalomban és szabadságharcban (Kolozsvár, 2000)

Életpályák - emlékművek

A márciusi zord, havazó idő ellenére sokan állták körül a kopjafát a kései unokák, rokonok közül, s hallgatták végig az iskolaigazgató beszédét:

„Őseink, Korond áldozatkész fiai, a hon hívó szavára hadba vonultak a magyar név, a haza becsületének mentésére. Eletet áldoztak, családok sorsát bélyegezte meg a lelkes küzdelem. De eleink százai vállalták a megpróbáltatást, a küzdelmet, a halált. Pillanatra megállva, elgondolkodhatunk, képesek lennénk-e, vagyunk-e csupán a békés mindennapok megpróbáltatásaiban helytállni?

Bízom abban, hogy igen! Viszont egy picit nézzünk önmagunk lelkitükrébe, és sajátmagunk előtt valljunk és vállaljunk!

Különösen az ifjú nemzedék felé szólok: legyetek méltó utódai az elődeiteknek! Kölcsey Ferencet idézném, ki szerint:

»Négy szócskát üzenek, vésd jól kebledbe, s fiadnak Hagyd örökül, ha kihunysz:

A haza minden előtt!«

És érdemes, mert:

»A haza oltárán örökön ragyog a nemes élet,

Mely szentelve magát, néki javára hevült;

És ha magas bért nem lelsz is Mindjárt, ha korodnak Irigylő nyelvén érdemed alkonyodik,

Hátra ne lépj,inkább kettőztesd minden erődet,

S egy buzgóbb maradék áldja hideg porodat«

— mondja Kisfaludy Károly A hazafiban

351