Gall György (szerk.): A szent szabadság oltalmában. Erdélyi unitáriusok az 1848-1849-i magyar forradalomban és szabadságharcban (Kolozsvár, 2000)

Életpályák - emlékművek

Porladó őseinkre emlékezünk, és emlékezzünk, mert íme a 48 utáni hatodik nemzedék is jelen van e szent ünnepen, és ez kötelez. Kötelez mindannyiunkat, egymásért, magunkért, fennmaradásunkért.

A leleplezendő szimbólum álljon előttünk élő lármafaként, és fémjelezze ittlétünk, ittmaradásunk örökkévalóságát.

Ide kívánkoznak Nyirő József szavai:

»Régi idők öreg kopjafái alatt alussza álmát az én népem, mohos temetőkben vadvirággal takart padmolyos sírokban, szép madárszó mellett. Egy az élet a föld fölött és a föld alatt.«

És adjunk életet az életnek itt a föld fölött. Budapesttől Segesvárig, Temesvártól Világosig, életet a föld fölött, hogy nyugalmunk legyen a föld alatt!”

Szép volt, felemelő. Az igazgató szavaiból áradó melegség. A zord időben is átjárta a szíveket, mintegy jelezve, hogy az évfordulós ünnepségeket a jövőben újabbak követik. Ha mindjárt kopjafaállítás nélkül, mert immáron van ahová elhelyezzük a kegyelet virágait.

352