Gall György (szerk.): A szent szabadság oltalmában. Erdélyi unitáriusok az 1848-1849-i magyar forradalomban és szabadságharcban (Kolozsvár, 2000)
Életpályák - emlékművek
jelentős lépését meggyőződésből tette, bizonyíték erre a Kolozsvári Híradó 1848. szeptember l-én megjelent számában közölt vezércikke: „A haza veszélyben léte egyik indok, ami e lépésre bírt, s azon meggyőződés, hogy a hazának így hasznosabb szolgálatot tehetek, mintha irodában dolgozom.”27 Hat hét múlva Jakab Elek Agyagfalván van tollal és fegyverrel, amire így emlékszik: „Midőn a nap a magas Hargita mögül előtűnt, 60 000 szabad székelyre vetette ragyogó fényét. A láthatáron köröskörül vékony őszi páraköd úszott, az erdők sárguló levelei mintha narancs-szőnyeggel borították volna be a hegyeket, miken a cseresznye és vadkörtefa piros levelei élénk vörös csíkokban húzódtak át, a légben az ökörnyál mint fényháló himbálózott és a harmatos mezőt őszi fehér-piros kikirics tarka tengere födte. Ide gyűlt össze Csíkból és Háromszékről mintegy 15-15, Udvarhelyszékről 20-25, Marosszékről 2-3 ezernyi nép és több küldöttség, Aranyosszékről szintén egy népes küldöttség. A szék-csoportok közepén emelkedett 4-5 öl magasságra a szónoki állvány (tribune), melyre körlépcső vitt fel, s mely körül a gyűlés folyama alatt mi, Kossuth-huszárok állottunk őrt, fenntartva a rendet. Annyi izmos, jól alkotott férfit s szép embert a népből, oly válogatott, typikus alakot - színét-javát egy egész nemzetnek - együtt ritkaság látni. E benyomás erős hatása ma is uralkodik rajtam, midőn annyi év után, rá visszaemlékezem. Büszke voltam, hogy én is e népből való vagyok. Megköszöntem a sorsnak, hogy itt lehettem.”2X Az Agyagfalván elfogadott és közzétett határozatokat történetírónk felemlegeti, és oknyomozóként rámutat a székely honvédség első hadjárataiban elszenvedett kudarc okaira, melyek között említi a tüzérség hiányát és a parancsnokok hibáit. „Ok és mi magunk együtt készítettük elé a katasztrófát, melynek sarkunkban voltak gyászos következményei.”29 A háromszéki sikeres ellenállásra emlékezve részletesen leírta: salétrom gyártását, melynek szakvezetője Baka Mihály volt; a gyutacs-gyártást, melynek megszervezése Gábrányi József gyógyszerész érdeme volt, a golyóöntést, mely Turóczi Mózes felügyelete alatt állott. Végül Gábor Áron érdemeit összegezte: „Ágyúöntő műhelyt 309
