Gall György (szerk.): A szent szabadság oltalmában. Erdélyi unitáriusok az 1848-1849-i magyar forradalomban és szabadságharcban (Kolozsvár, 2000)
Életpályák - emlékművek
kuriók, stb.”22 Jakab Elek e művében is lelkesedéssel és a hősöknek kijáró tisztelettel, kegyelettel írt a székelyekről. Itt elsősorban mint katonákról. Visszaemlékezései kiterjedtek: a kézdivásárhelyi és Csíkszeredái katonai oktatásra, a székely határőrrendszerre, az agyagfalvi székely népgyűlésre, a székelyek derekas helytállására Bem tábornok erdélyi és bánsági hadjárataiban, Háromszék hősies ellenállására. A székelység nagy erőkifejtésének eredőjét történetírónk a kézdivásárhelyi és Csíkszeredái határőrrendszer katonai oktatásában látta. Leírta az oktatási rendszer szerkezetét, az évfolyamonként tanított tárgyakat és a nevelés katonai jellegét így összegezve: „... csöndesen viselni magukat a szigorú katonai fegyelem alatt kitüntető erény, az úgynevezett civil világgal nem érintkezni kötelesség volt. Nem is igen tudtak felőlük egyebet, mint azt, hogy közülük koronként jelesen készült székely ifjak jönnek ki, s lesznek altisztekké, kapitányaiknál sokszor derekabbak”23 Jakab Elek itt részleteiben beszámolt a Csíkszeredái iskolában alakult olvasótársaság működéséről, melynek tagja volt Gál Sándor is, akinek későbbi katonai tevékenysége „... nyomán, Bemnek Erdélybe érkezte után mint fűszál a tavasz enyhe esőjére, úgy termettek elé a székely honvéd sorok és zászlóaljak”.24 Az 1848 tavaszán fellángolt Habsburg-ellenes népi mozgalom helyi kicsapódásai és a határőrkatonák helyzetének bonyolultsága képezik a szerző visszaemlékezéseinek további tárgyát. Az utóbbit ügy tekinti, mint válaszutat: szabadulni a császári katonáskodástól, avagy a császár ellen fordítani a kiosztott fegyvereket. A döntés végett történetírónk idézi Wesselényi Miklós 1848. május 14-én az Ellenőr által közölt felhívását: „A nemes székely nemzethez: ...nem letenni kell most a fegyvert, hanem ha nem lenne, szerezni kellene azt; mert csak fegyverrel s engedelmesség által eszközölhetitek most, s eszközlenditek is bizonyosan a székely nemzet dicsőségét s boldogságát”.25 1848 tavaszának és nyarának eseményei döntő hatást gyakoroltak az akkor huszonnyolc éves történetírónkra. Tollát részben karddal cseréli fel, amire így emlékszik: „Engedélyt kértem, gr. Mikó kir. kincstárnoktól, aki azt méltánylata kifejezése mellett megadván, én aug. 29-én a Kossuthhuszárezredbe közhonvédnek beállottam...”26 Jakab Elek életének e 308
